Hogyan szoktassam le anyámat a folyamatos és indokolatlan ordibálásról?

Nincs baj a hallásával egyébként, tehát nem azért ordít, mert ő úgy hallja normálisnak. Amikor más emberek is vannak a közelben, akkor valahogy képes nem üvölteni.....

Új, vagy stresszes helyzeteknél, ha kérdése van, vagy észrevétele, akkor a mondandóját már kapásból ordítva kezdi. Azon túl, hogy hihetetlenül irritáló, hosszútávon fáj tőle a fejem. De ezt úgy kell elképzelni, hogy ha otthon vagyok, és hazaér/én érek haza, akkor rögtön ordítva kezdi a beszélgetést, vagy ha éppen nem vagyok otthon hosszabb ideje, és felhív (én önszántamból nem követek el ilyebeket, lévén, hogy 1. nem jó a kapcsolat, 2. ordít az esetek 70%-ban), akkor is rögtön ordítva kezdi, vagy olvas valahol xy dolgot és ordítva kezd el beszélni hozzám az adott dologról. Ha ezek az ordítások úgy történnek, hogy nem telefonon keresztül, akkor képes odaállni a wc ajtóba (fejlődés, mert pár éve még be is nyitott direkt és úgy "mondta") és onnan beszélni hozzám jó idegesen, és ordítva.

Ez egy olyan idióta szokás, és engem ez eléggé irritál. Viszont nem tudom, hogyan szoktassam le róla, mert semmi sem használ.

Amiket eddig próbáltam:

-Visszaordítok. Erre kiakad és sokkal hangosabban ordít, hogy én hogy merészeltem felemelni a hangom

-Első ordítva elhangzott mondat után megkérem, hogy ne ordítson. Tök mindegy, hogy szépen kértem meg, viccelődve, vagy csúnyan, ő megsértődik, és hangosabban folytatja, esetleg kiemelve a kérdés felháborító milétét.

-Nyugodt pillanatban próbálok beszélni vele normálisan. Ha eddig nem ordított, akkor a nyugodt témafelvetés meg is teszi a hatását, szokásos forgatókönyv.

-Ha ordít, akkor ignorálom, úgy teszek, mintha ott se lenne. Gondolom nem mondok újat, ha azt mondom, hogy ettől még jobban ordít....

Egyszerűen idegőrlő...