Miért felejtettem el a testvérem létezését?

Tényleg nem értem miért lenne olyan nehéz beszélni a szülőkkel erről. Minek a hivatalos hely, meg ilyenek?

Álljon oda a szülei elé ezzel a naplóbejegyzéssel.

A 20asnak abban igaza van, h nem normális, ha nem emlékszik a testvérére és hogy 5 évesen már abban a korban van, h emlékezni kellene. Még ha 2 éveset mondott volna... De ha 5 évesen emlékszik a testvérére, akkor most is kellene.

Bár nem hinném, hogy ez skizofrénia, de valami tuti nem oké..

22. "nem normális, ha nem emlékszik a testvérére" ezt most csak úgy mondod, mert szubjektíve így gondolod, vagy van valami jó alapja annak, hogy ezt állítod? Mondjuk gyermekpszichológus vagy?

Nekem van egy ismerősöm, tanító, és foglalkozik emberekkel, gyerekekkel is sokat a hivatásán túl is. Amikor 10 éves körüli (valamivel kevesebb) gyerekek elvesztették egy testvérüket (ami elég szomorú egyébként), neki volt egy megjegyzése, hogy talán fognak rá emlékezni. Tehát "talán". A temetésen nem sírtak, ami érthető, hiszen nem igazán fogják fel, pláne nem úgy, mint a felnőttek. Szóval egyáltalán nem törvényszerű, hogy emlékszik rá, hogy 5 éves korában ki halt meg.

Én írtam itt, hogy kb. 7 éves voltam, amikor a nagypapám meghalt. Mivel sokat foglalkozott velem, így emlékszem rá, hogy létezett. Ha 7-nél kevesebb lettem volna, mondjuk 5, lehet, én sem emlékeznék.

Fejezzük már be ezt a "nem vagy normális, mert nem emlékszel rá" dolgot! Majd jön valaki, aki mondjuk gyermekpszichológus, és megírja, hogy mire kell emlékezni, mire nem. Nyilván bárki állíthatja magáról, hogy gyermekpszichológus, itt az oldalon, szóval ez is benne van, de tegyük fel, és mondjuk linkel egy megbízható oldalt is, amivel alátámasztja.

Kérdező, én a magam és mások példáján látva normálisnak tartom, ha nem emlékszel. Ettől függetlenül leírhatnád, hogyhogy nem volt semmi, pl. családi fénykép, ami a testvéredre utalt volna, vagy hogyhogy nem mentetek ki sosem a sírjához...