Szakítsam meg a kapcsolatot a családommal?

El ne engedd a pasid kezét, ő valószínűleg látja, hogy milyen vagy valójában, és abba szeretett bele. Kíváncsi rád és melletted áll, ez nagy kincs 😊

Utolsó nem könnyű ha így nősz fel hogy minden szavad után félned kell.

Eckhart Tolle -A most hatalma. Így keress rá, az előbb elírtam a nevét. Szerintem fent van a YouTube-on még hangoskönyv formájában, én még úgy hallgattam. Arról szól, hogy hogyan tudod egyszerűen csak megfigyelni és tudomásul venni, amiket az elméd "magyaráz" a fejedben, azaz amiket a társadalom meg a család, az események stb a fejedbe ültettek. És hogyan fogsz rájuk rövidesen egyszerűen csak legyinteni 😁. Nagyon király. Az elménk az egy szerv, pont mint a vese...van egy működése, de az nem a lelkünk, meg nem is a jellemünk, stb. Majd meglátod. Nekem a pszichológusok sem igazán segítettek, az inkább olyan életvezetési tanácsadásnak jó...de kb annyi sajnos, kivéve ha találsz valaki különlegeset... De ilyen nagy tanító mint Tolle, na az az igazi segítség. És akkor megérted a családodat is, és megérted, hogy nem kell hogy ők értsenek téged, és az sem fog rosszul esni, hogy ki hogyan beszél vagy mit okoskodik, egyszerűen lepereg és csinálni fogod a dolgaidat intuitívan, hiszen neked is van saját iránytűd, csak el van nyomva a társadalom f@$zságaival, de nyilván azért vagy most olyan helyzetben, amilyenben vagy mert rájöttél, hogy valami nem frankó. És ilyenkor csak megértésre van szükséged. Hidd el, aki ilyenkor azt mondja, hogy "ne rinyálj, meg húzd ki magad", azt magasról le fogod szarni, majd az is észhez tér, mikor eljött neki is az ideje, vagy nem 🤷 Ez ilyen egyszerű 😸

34-es, abszolút jól megfogalmaztad, respekt! Tényleg ezt csinálják az ilyen szülők, félsz, hogy mit mondasz, a végén már attól is, hogy mit gondolsz, helyes-e az... És ezzel pont el is érték a céljukat. Mert ha már abban sem vagy biztos, hogy mit gondolsz, na akkor lehet a legjobban irányítani. Valaki meg olyan idegrendszerrel van megáldva hogy ilyenkor egyszerűen azt mondja, szevasz, elmentem, meg van akit fizikálisan bántalmaztak, de a gondolatait meghagyták neki, na az is teljesen máson ment keresztül. Senkinek sincs ilyenkor szüksége kioktatásra, nem tudom, hogy honnan veszik az emberek ezt, hogy így viselkedjenek. Ja de, tanulták ő is. De falsch

Pontosan utolsó bántalmazottakkal dolgozom nem csak fizika lehet a bántalom, szavak is lehetnek bántalmak. Mikor a másik már elveszti önmagát,és meg kérdőjelezi a saját gondolatát is.. És nem könnyű fogom a holmim és megyek de a legkönnyebb az áldozatba rúgni még egyet..

*Savlekotő! Az első válaszodból jutott eszembe, hogy 13 lehettem, mikor anyukám még mindig utánam jött a wc-re, mikor megvolt nekem, hogy tudom-e egyedül intézni a dolgokat. Míg nem egy barátnőm pont ott volt nálunk, és akkor is utánam jött és akkor mondta a barátnőm, hogy "jézusom...", majd akkor esett le nekem, hogy ne csak "nyavalyogjak" anyámnak, hogy hagyjon békén, hanem zárjam is be kulcsra az ajtót ha bementem a wc-re... Majd szerintem 30 is elmúltam már, mikor anyám megint nem tudom, hogy honnan tudta, hogy éppen megvan, ott voltunk náluk és onnan több mint 10 órát kellett utaznom el és megkérdezte ott apám előtt, hogy akkor tudom-e majd rendezni ezt az úton 😅 Istenem..., ezen szerencsére már nevetni tudok, mert túlnőttem rajta, de ez is jól bemutatja, hogy hogyan nevelnek "balfaszt" a gyerekből puszta jószándékból, hogy legyen kit tutujgatni... Csak abba nem gondol bele, hogy egyszer majd meghal és a "gyerek" ott áll majd házastárs nélkül mert mindenkit el kellett marni mellőle, mert senki nem volt elég jó "az én csodálatos gyerekem" mellé. Akit nem is azért "szeretek", amilyen ő, mert soha nem voltam kíváncsi rá, hogy ki ő, mit akar, hanem csak mert a "gyerekem". Tapasztalat... Ott állsz balfaszként, elmúltál 30, mert ment a lelki terror, konkrétan az egész család, keresztapástól, nagybácsitól stb. mindenki ellened volt, ha mondtad, hogy légyszi' hagyjatok levegőt venni, akkor te voltál a nem is tudom milyen g*ci, temperamentumos valaki, akitől olyat kaptak, mint a bátyáidtól sem, majd szegény bátyák is rájönnek kb 40 felett, hogy le kellene állítani anyukát, csak nekik legalább férfiként ebben a világban "tök jó életük volt" egy nővel szemben, mert elfoglalták magukat az állandó munkával, kerestek egy csomó pénzt, csináltak egy-két gyereket és nem esett ki nekik az életből semmi, azt eltekintve hogy válságban vannak és azt sem tudják hogy éppen milyen érzelmet élnek meg, félelem vagy harag...?! Egy nővel szemben meg bocsi, de senki ne ossza durván az észt, azt csak egy másik nő érti meg, hogy milyen az, amikor a depressziótól (ami egy betegség és nem rossz kedv) te megmerevedsz és félsz, a pasik pedig munkamániásak és arrogansak lesznek és széttárja a társadalom a kezét, hogy én férfiként meggazdagodtam, miközben felálltam a bajból, te meg csak fetrengsz a pánikrohamaiddal...Én kérek elnézést a biológiai különbségekért... Ez olyan, mint mikor a pasik mondják, hogy na a lányok miatt állandóan meg kell állni pisilni, nem tudjátok tartani?! Nem, nem tudjuk mert a mi tartályunk kb 3 decis, mert ott foglalja a helyet a méhünk is...a fiúké meg kb fél literes.

38-as, te meg egyszerűen fogd be a szád, légy oly' kedves. Köszi. Értem én, hogy mit és hogyan akarsz segíteni. De ezzel célozd meg majd egy férfi pajtásodnak, ha majd ezt csinálja, mint a kérdező. A kérdező nem szenved, hanem erőt gyűjt stb. Valószínűleg egy nő pl nehezebben tudná elvágni egy őz torkát, akkor is ha az éhhalál szélén állna, nem azért mert balfasz, hanem mert így van programozva. Aztán éld meg majd nőként vagy vegyél észre valakit, akit felcsináltak és egyedül neveli a gyerekét és munkát se kap annyi pénzért, mint egy egyedül álló pasi és még sorolhatnám. (Én nem tartozom közéjük, nincs gyerek sem és külföldöm dolgozom és tanulok, de bármikor megeshet). Szóval, amikor segítesz, akkor ne tedd hozzá, hogy "akkor szenvedj b@zd meg"