Szakítsam meg a kapcsolatot a családommal?

A családom teljesen kikészít idegileg, folyamatosan beleszólnak abba, hogy mit hogyan csinálok az életemben, hibákat keresnek a párkapcsolatomban, amihez semmi közük nincsen, lelkileg terrorizálnak, komolyan gondolkozom azon, hogy megszakítom velük örökre a kapcsolatot.

Kicsit bővebben- 24 éves lány vagyok, idén nyáron végre elköltöztem anyáméktól fősuli után, azt gondolva, hogy így majd kicsit jobban leszállnak rólam, de nem így történt. Ha hazamegyek, amit megkövetelnek, akkor folyamatosan megy a cseszegetés, mint egész eddigi életemben, hogy miért úgy élem az életem, ahogy én akarom, miért költöztem el ilyen fiatalon, pedig szerintem ez teljesen normális kor a különköltözésre, kb. minden ismerősöm aki velem egykorú már külön él a szüleitől. Anyámék természetesen nem így gondolják, annak örülnének ha 50 éves koromig velük élnék és nem lenne saját életem :) nem hagynak leválni, sok értelemben, nem lehetnek saját döntéseim csesztetés nélkül. Óvódásnak néznek folyamatosan holott én élem az önálló életem, nem adok okot erre. Van két bátyám, akik szintén nem szállnak le rólam, közös családi ebédeknél sem lehet semmiről önálló véleményem, mert cenzúrát nem tűrő szavakkal vagyok illetve, és nemrég tudatosult bennem, hogy szerintem elég erős nárcisztikus jellemvonásaik vannak. Ijesztő, csak az lehet, amit ők akarnak, semmi mást nem tűrnek, az én véleményemet magasról le....ják. Én semmit nem tettem ellenük, mindig próbáltam megfelelni, de úgy érzem nekik képtelenség megfelelni. Mindig gyomorgörccsel megyek haza, annyira rosszul érzem magamat. Mostanában nagyon komolyan elgondolkoztam azon, hogy vissza se nézek feléjük, sok ez az egész. De bennem van, hogy mégiscsak a családom és hatalmas balhé lenne belőle, ha ezt meg merném tenni. A másik buktató pedig, hogy anyámnak van egy vállalkozása, amiből él a család és én ott dolgozom nála, magyarul minden nap találkozunk. Szintén nagyon kellemetlen helyzet, de anyám szerint kutya kötelességem vinni tovább a boltot, és persze én nagyon örülök, hogy van egy ilyen lehetőségem, mert ki nem örülne, de így minden nap találkozom vele...Amúgy nem vagyok anyagias, nem várom el a támogatásukat, tudnék keresni saját állást magamnak, de abból is nagy balhé lenne.

Nem tudom mit tegyek, de teljesen kikészülök.

Vannak itt olyanok, akik teljesen megszakították a kapcsolatot a szüleikkel, testvéreikkel? Megbántátok, vagy jó döntés volt? Köszi előre is