74 éves apum egymaga lakik már kb 2 hónapja. Sajnos esély sincs nagyon rá ,h legyen mellette egy társ. Eszi a frontint meg még iszik is rá egy kicsit. Szóval már eléggé nehezen kezelhető,idegileg kikészít. Mit tegyek?

Hát én nem így látom. Ok, valóban nem kellemes magunkhoz venni az idős / beteg rokonainkat, de ettől még nem "erős" felvetés mérlegelni mégis ezt a lehetőséget is.

Én értem, hogy itt egy olyan emberről van szó, aki jó eséllyel alkoholista, gyógyszerfüggő, nem akar változni, nem könnyű jellem, de mégiscsak az apja és azt meg neki kell tudnia, hogy milyen viszonyban vannak. A kommentem / kérdésem nem hozzád szólt, 22#, hanem a kérdezőhöz. Az a te dolgod, hogy te nem tenned meg.

A választ illetőleg meg én elfogadom, hogy ha azt írja, hogy 'nem… nem tudjuk megoldani' vagy 'nem, nem akarjuk mert..' Nem kötelező, mindössze ez is egy lehetőség, viszont ebbol a pár kommentból senki sem tudja ezt az egészet átlátni és megítélni csak aki benne él.

21 voltam

24

Te szerencsétlen! Ne vonj már le egész életre kiható következtetést, mert valaki 75 évesen 2 hónapja elveszítette a feleségét, akivel évtizedeket élt le, és maga alá kerül.

24

Mert te ugye példaértékű vagy :D

Én meg hogy a fenébe kerülök a képbe, 24-es? Egyébként igen, példaértékű vagyok, de ez a legkevésbé se érdekes.

Nem a feleségét vesztette el, hanem az élettársát, ki tudja, meddig volt az, valószínűleg nem fél évszázadig, és attól még senki nem kell, hogy fizikailag totálisan kiforduljon önmagából. Ez nem egy ideglenes gyász, hanem egy már rég óta fennálló masszív függőség. 2 hónap alatt nem kerül valaki olyan állapotba, hogy se járni, se beszélni ne tudjon, és maga alá vizeljen.