Diszfunkcionális családban élők, - miután felismertétek hogy miben éltek- tudtatok javítani a helyzeten? Hogyan?

Na, elment a tizesem.

Kérdező, régi igazság, ha egy kosárban van egy rohadt alma, nem az egy fog megjavulni, hanem elrohad az összes. Ez "csúnya" hasonlat, de vagy kiteszed a rosszat a családból, a többi marad normális, vagy mindenképp következményei lesznek mindannyiótokra. Neked tönkremegy az idegrendszered, a gyerekek pedig azt sem fogják tudni, merre vannak arccal. Rájuk nézve két lehetőség adott: vagy szorongó, mindenfelé megfelelni akaró kis szerencsétlenek lesznek, vagy úgy "döntenek", apuka stílusa a nyerő pozíció, és ugyanolyanná válnak, mindenki lábtörlője pedig te leszel.

Az én férjemnek indulatkezelési gondjai voltak, de elment pszichológushoz. 3 év terápia után már nincs dühkitörése, de további évekbe telt a bizalmamat visszaépíteni. (Engem soha nem ütött meg, de falba ütött, tárgyakat tört.)

Szuper a kapcsolatunk, DE mindketten mentál területen dolgozunk, a férjem nagyon! komolyan vette a problémát és tudatosan dolgozott rajta, valamint fiatal volt, ily módon rugalmasabb, mint mondjuk egy 40-es. Így is nehéz volt, és bár a sok munka meghozta gyümölcsét, nagyon boldogok vagyunk együtt, de másnak ezt az utat biztos nem ajánlanám.

Röviden, ha nárcisztikus, érzelmi/testi bántalmazó a párod, menekülj. Főleg ha vannak gyerekek is.

Kidobott anyum otthonról. De mivel mindig szüksége volt valaki segítségére és ilyenkor csak én voltam elérhető, így segítettem. Aztán húztam határokat, hogy nehogy már bohócnak nézzen vagy tűnjek annak és határozottabb lettem. Azóta javult a kapcsolat és nem ugrok azonnal ha kér valamit, felnőtt ember, oldja meg.

Hogy tudtam javítani? Teret és időt hagytam a kapcsolatunknak. Néha felnéztem hozzá, ha kiakadt akkor tartottam egy pár hónap szünetet (no communication) aztán megint ránéztem. Ünnepekor vittem neki kis apróságot, fél óra rövid beszélgetés után mentem is el. Ezt így fokozatosan csináltam és 2,5 év alatt most kb. normális a beszéd viszonyunk, de azért óvatos vagyok. Igazából lényegében az én hozzáállásom változtatott a dolgon; elfogadtam amilyen, nem vettem magamra a sértéseket és megpróbáltam én lenni a felnőtt a kapcsolatban; úgy érzem eredményes lett.

#17

Elég hasonló az eset. Mindig is toxikus volt a kapcsolatunk, de csak 20 évesen ébredtem rá sajnos. Lelki zsarolások, lehúzások, kihasználás (észre sem vettem). Aztán elegem lett, mert észrevettem ezeket, barátaim is mondták, hogy nem normális. Eléggé megcsonkított lelkileg :( Aztán kidobott (#16-os voltam). Kellett 2 év, hogy helyre jöjjek, illetve nekem is lett egy barátom miután pozitívabb lettem és boldog vagyok vele, nem uszítom rá a múltbéli sérelmeim, mára már sokkal jobban vagyok, lehet ezért is vonzottam be, mert készen álltam egy kapcsolatra.