Szerintetek apám rossz ember volt?

Olyan szülői példa van elöttem, hogy apám, és anyám dolgozott, egy jó pár évre el voltunk hagyva, és csak ketten éltünk apámmal.

Mi össze szoktunk ketten, apám igen egyszerű pasi volt, érdeklödési köre a foci volt, és egyszerű ételeket meg tudott főzni, mosogatni nem szeretet, így kevés edényünk volt és tányérunk avagy poharunk.

Ruhából se volt nagy ruha gyüjtögetés abból is minimalista dolgok voltak, egyszóval nem igazán lettem egy pláza csajos avagy nem igazán lettem el kényeztetve.

Mikor anyám vissza tért az életünkbe, hiba volt vissza fogadnia mert félig még szerette, de félig még harag volt benne, és bélyeg lett a kapcsolatukon hogy elettünk hagyva, és hogy mi van ha újra el hagyj bennünket. Volt hogy kért pénzt apámtól, de apám ki osztotta olyankor hogy miért, ha forditva lenne és ő kérne tőle pénzt adna? Vagy az gázos lenne csak mert ő férfi és ő meg nő? És az volt a mottoja hogy soha ne várjunk el, vagy kérjünk a másiktól amit nem tudunk be tartani.

Apám egy fiúként nevelkedett fel a 3 lány testvére mellett, tudta mikre képesek a nők, a lány testvérei álltal.

Amikor el hagyott bennünket az anyám, csak mert nem tetszett neki az anyagi körülményeink ő nem futott utána, mert ha egy nő/férfi el hagyj a pánz miatt akkor sokkal jobb egy ilyen érdek ember nélkül mintsem vele, így fogta fel, és mondta ezt nekem.

Viszont olyan ember lettem ez álltal, hogyha valakit szeretek sose kérnék tőle se segítséget, se pénzt se semmit mert félek akkor ezzel ártok a kapcsolatunknak, mert üzletben nincs barátság, és nincs semmi. Akik iránt nem érzek úgy azoktól pedig simán meg tudom tenni.

Lehet el lettem nagyon rontva?