Szülőként Te mit gondolsz arról, ha a felnőtt gyereked külföldre költözne?

Külföldön élek, anyámmal nem tartjuk a kapcsolatot, soha nem állt mellettem semmiben.

Nekem is van 2 gyerekem, az egyik már felnőtt, ha úgy dönt, hogy külföldön szeretne élni, hát tegye. Mi támogatjuk mindenben.

Nem ők kérték tőlem az életet, hanem én szerettem volna, hogy ők legyenek. Ezért nekem a kötelességem támogatni.

45/n

Én fél éve költöztem lányommal Ausztriába. Itt sincs kolbászból a kerítés, de jobb élet van. A lányomnak meg több lehetősége.

Szüleim takogattak. Én is támogatnám a lányom. Mondjuk én csak másfél órányira lakom.

Nyilván hiányozna a lányom, de ha Ő ott boldog akkor menjen...a lényeg hogy boldog legyen.

Amúgy egyik oldalról elgondolkozom, hogy ha szép és jó lenne az országban minden, és olyan lenne az élet mint régen, hogy a szülők közelében élünk, akkor lehet azzal is ellennék.

De én például "csak" Budapestre jöttem fel, és így sem árok haza, évente pár alkalommal megyek, hozzám is mindenki csak akkor jön ha ingyen szállás kell.

Azt hozzátenném, nem látom, hogy az ilyen ragaszkodó szülők annyira jóban lennének a saját maguk szüleivel.

Amúgy vannak szülők, akik úgy tesznek, mintha ők valami kivételes lények lennének azzal, hogy ők aztán gyereket vállaltak, ők aztán felnevelték, ők az ÉLETÜKET ÁLDOZTÁK a gyerekre.

Miközben a valóság az, hogy az emberek többsége előbb-utóbb szülővé válik, nyilván változik az élet, de mégis megmarad az életük, barátaik, hobbijaik.

Nem az lesz életük egyetlen felmutatható eredménye, hogy ők szültek X gyereket.

A 19-essel egyetértve azt mondom, egy dolog, mit érez az ember, meg egy másik, mit kommunikál le a gyerek felé.

Én őszintén bevallom, hogy nagyom fájna a dolog, biztos kiborulnék, ha onnantól évi 1-2 alkalommal láthatnám a gyerek, ha nem lennénk egymás életének jobban részesei, ez a videóhívás meg társai elég gyenge utázatai a valódi kapcsolattartásnak.

De(!) természetesen felfognám, hogy ez a döntése, nem mártírkodnék, nem zsarolnám, nem sírnék neki, hogy hálátlan és mi lesz velem. Csak attól még belül iszonyatosan fájna, szóval nem is értem ezt a sok kommentet, hogy nem zavarna, örülnék neki, stb.

Hát nem, attól függetlenül, hogy csendben maradnék, baromira nem örülnék, ahogy szerintem egy normális szülő sem "örülne", hogy évente egyszer látja majd a gyerekét.

Én 3 éve a saját családomal 3 gyerekemel férjemel elköltöztem Németországba évente 1x megyek pár napra vissza Magyarországra akkor viszek mindenfélét anyukámnak ami itt olcsóbb. meg adok neki pénzt személyesen.

Hetente beszélünk 1x

Mondjuk amíg Magyarországon éltünk is inkább telefonon beszéltünk mint személyes találkozás.