Szülőként Te mit gondolsz arról, ha a felnőtt gyereked külföldre költözne?

Páran már írták, de nagyon fájna. Nem azért mert uralkodni akarok a gyerekeimen, hiszen maximálisan tiszteletben tartom a saját életüket. Van pár külföldre települt gyerek után itt maradt szülő ismerős, és olyan is aki külhoni magyarként ide települt gyerekként, vagy akár nagyon vidékről a főváros környékére. A távolsággal arányosan ritkul az évi találkozások száma, lazul a kapcsolat, és igen, egymásra nem számíthatnak a távolság miatt. Mi 200km-re lakunk anyóstól, és már ez is sok, mert akármi van, nem tudunk ugrani, ahogy ő sem nekünk segíteni. Ezzel szemben itt laknak a városban a szüleim, és több közeli rokon. Rengetegszer jött jól mindenkinek hogy itt vagyunk egymásnak. (Fontos hangsúlyozni, hogy nálunk nagyon szoros és békés a viszony, ami itt a topikban olvasva kevésbé általános.) A gyerekeim viszonya a közeli és távoli nagyszülőkkel óriási különbséget mutat, ahogy az én és anyám viszonya a férjem és anyósom viszonyához képest is... Ha a gyerek elköltözik, akkor a szülőnek és a gyereknek is veszteség egy jó kapcsolatban. Férjem unokatesója hét éve költözött Ausztriába, gyakorlatilag nulla kapcsolattartás maradt, kizárólag a szülőkkel, izzadva leszervezett Messenger és videócsetelés maradt. A szülők támogatják a fiúkat és nem mondtak egy rossz szót sem, de közben látjuk hogy kb belebetegednek abba, hogy mindkét testvérük relatíve gyakran látja a gyerekeit és unokáit, ők pedig nem. Olyan munkám van, ami igényli a hosszabb-rövidebb idejű külföldi életet tapasztalatszerzés miatt, azonban mivel megtaláltam enélkül a számításom, a család "elhagyása" jelentős szerepet töltött be annak eldöntésében, hogy végül nem mentem.

Ugyanakkor soha nem zsarolnám a gyerekeimet, mert nem azért szültem őket, hogy hálásak legyenek és engem szolgáljanak. Ha jön egy jó lehetőség, fájó szívvel de menjenek. Sajnos fel vagyok erre is készülve, nagyon nehéz ma fiatalként indulni. Mi pár éve vettünk lakást, de most el sem tudom képzelni hogy hogyan szednénk össze az önerőt külföldi munka nélkül. Annyit tudok tenni, hogy a férjemmel megpróbálunk most már a saját otthonteremtés mellett arra koncentrálni, hogy a gyerekeinknek egy induló tőkét valamint megfelelő oktatást tudjunk biztosítani, és ezzel önző módon a külföldre költözés esélyét csökkentsük.

A nagyobbik gyerekünk idén érettségizik. Ha minden jól alakul akkor 6000 km-re gig egyetemre járni. Nagyon drukkolunk neki, hogy sikerüljön.

A középkorban a jobbágyokat röghöz kötötték. Sose tenném ezt a gyerekeimmel. Rengeteg szülőn látom, hogy érzelmi zsarolással magához láncolja a gyerekét.

Külföldön élek - én is megkaptam a hálátlan vagy etc színjátékot.

Király, elérték, hogy több, mint féléven keresztül hallani se akarjak róluk :D

Nem érdekelne, menjen, ahová gondolja, mert az Ő élete, ő rendelkezik felette, hogyha (innen is) külföldön találná meg álmai szakmáját, etc, támogatnám.

Igen, fájdalmas lenne az elválás, de ha ő ott érzi jól magát, miért húzzam vissza? Önzőségből? Ne már.

Mi láttunk pár évig külföldön amúgy, spórolni mentünk ki, nem véglegesen. A szülők nem tartottak vissza, de volt azért sírás, szomorúság, viszont nyilván látták, hogy itthon sosem fogjuk összespórolni még az önerőt sem ingatlanhoz albérlet mellett.

Megjegyzem, bár jó a kapcsolat, az egyiknél kicsit átlag feletti az anyagi helyzet is, egyik szülőpárnak sem jutott eszébe sosem félrerakni nekünk legalább önerőre vagy felajánlani, hogy költözzünk oda kicsit spórolni. Szóval nyilván fura is lett volna, ha mártírkodnak.

Én ezt az egyet megfogadtam, hogy igyekszem úgy alakítani, hogy a gyerkeimnek tudjunk valamennyi segítséget adni az elinduláshoz, hogy ne kelljen emiatt külfőldre menniük. Mert akkor nagyon benne van, hogy sosem jönnek haza és nyilván ezt nem szeretném.

Nincs gyerekem, de én örülnék neki. Hisz ő SAJÁT élete, SAJÁT élet célokkal.

Én is el költöztem a szüleimtől egy teljesen másik országba. Igaz nálunk teljesen más a helyzet, mivel én csak 1 levelet hagytam az a konya asztalon hogy le léptem.

Akárhogy is dönt/enek a gyerekeid akkor se fordíts nekik hátat, mert akkor a jövőbe ugyan úgy lépnek le majd mint én tettem anno.