Mi a teendő egy ilyen helyzetben?

Kedves barátom!

Ajánlom figyelmedbe és tekintetedbe a szülőkről való leválást! Ha nem megy, kezdj el lázadni és kiállni az igazadért vagy az állításodért, mert ha "jól van anyuka vagy apuka úgy csinálom ahogyan ti mondjátok" akkor nagyon csúnyán megfogod járni!

Engedd meg, hogy rövid történetemmel fejezzem ki példámat:

Testvérem(F) 33 éves én(F) 29. Mindketten szót fogadó gyerekek voltunk és példaértékű viselkedéssel a környéken, amit anyánk az ő számlájára könyvelt el, hogy igen neki köszönhetjük a neveltetést, való igaz, aláírom! De amikor kezdi megszabni, hogy milyen barátnőd legyen, hogy NE legyen: más vallású, idősebb, más nemzetiségű, városi, falusi, gazdagabb, szegényebb ...stb akkor nagyon megbántuk, hogy nem kezdtünk el hamarabb leválni róluk. A testvérem bizony nagyot lépett 30 éves korában és belevágott a nagybetűs életbe, megnősült és szépen éldegélnek. Nyílván anyámnak nem tetszett, ne tudd meg azt a mocskolódást amit tett rájuk nyilvánosan. Aztán most eljött az én időm is. A barátnőm román származású sajnos nem beszél magyarul de ért és szép lassan megtanul majd ő is. Nagy beosztásban dolgozik és nem kell sajnálni nem szegény, de ő ezzel soha nem vág fel, nem néz le senkit sőt segít az embereken, legyen román magyar vagy cigány vagy kiskutya vagy kiscica. Nagyon jól összepasszolunk megértjük egymást mindenben, és két éve vagyunk együtt. Mire jön anyám, hogy mi a te lakodalmadba nem fogunk menni, ha vele lesz lakodalmad, ide többé ne tedd a lábad, ha neked "az" kell, mert "megvettek" a pénzzel, közben meg csak szeretjük és szerelmesek vagyunk még mindig egymásba. És most ott tartok, hogy eljöttem otthonról, mert a jövőmet a barátnőmmel fogjuk építeni és alakítani, nem pedig velük!! És meg fogod kapni, hogy ezért neveltek, hogy ilyen legyél??- válasz, nem kértem tőletek az életet!

Röviden ennyi, de mi a lényeg?

A szülő nagyon hajlamos kisajátítani a gyermekét és kényelemben élni, mondván, hogy úgyis ott van és ugrik ha kell, erről már szokasd le őket és kezd önállóan döntéseket hozni, menj el bulizni, maradj ki sokáig, tervezz önállóan, ne hallgass meg minden "híreket" a részükről inkább mond hogy nem érdekel, mert sokszor jónak lenni a legnagyobb hiba amit elkövetünk, aztán ha rád állnak, nagyobb korodban is, soha nem fogsz tudni róluk levállni.

#14, És a hála? Mégiscsak felneveltek

Miért? Ez kinek lett volna a dolga, ha nem nekik? Vagy a zaciból vettek ki? A kuka mellett találtak?

Attól még lehet hálás azért, mert életet kaptál tőlük, hogy közben nem engeded, hogy a véredet szívják és lerágják csontig a húsodat.

13-as vagyok

Azért mert felneveltek, nem tartozol semmivel, csak tisztelettel és becsülettél! De ez nem azt jelenti, hogy most már ha felneveltetek akkor egy életen át hűséges szolgátok leszek! Mindennek van egy periódusa, amit sok szülő nem ért meg, többek között az enyémek sem értettek meg...

1-18 éves korig felneveltek ügyelnek rád és tanácsokkal látnak el

18 éves kortól ha tovább tanulsz és nem vagy képes önállóan finanszírozni a sulid akkor segítenek de elengednek, hogy próbálgasd a szárnyaidat, vagy pont épp saját lábadon állsz meg, de mindvégig a háttérben vannak és ha szükséged van rájuk ott vannak, éled az életed, rátalálsz életed szerelmére de mondjuk nekik nem tetszik, de azt mondják, hogy a fiunknak tetszik és szeretik egymást jól kijönnek és ez a lényeg, de ha nem jönnétek ki jól, akkor tanácsokat adnak, de SOHA nem mondják meg hogy mit tegyél, hanem ahogyan te szeretnéd csinálni. Aztán családot alapítasz és élitek mindennapjaitokat ők ott vannak hogy segítsenek, vigyázzanak az unokára amitől szebb dolog nincs a világon egy szülőnek, hogy van utód és részt(nem sokat) vehetnek a nevelésében. Aztán ők öregek lesznek és akkor jön az, hogy a sok segítség amit segítettek, az most kamatostól megtérül és vigyázol és segítel nekik nem hagyod hogy egy öregek otthonában magányosan megöregedjenek. Az élet egy körforgás amit mikor te öreg leszel te is visszakapsz, ha a megfelelően neveled a gyereked és hagyod kibontakozni. De ha tőled elveszik a "szabadság", a döntés jogát és az önállóságot, hogy fogsz megállni valaha a saját lábadon?? Hogy fogsz tudni egy komoly döntést hozni ha mindig ők mondják meg mit tegyél? Megöregednek, a fiatal korod mellettük élted le és amikor nem lesznek rájössz, hogy neked is kellene valaki, de már késő lesz vagyis, "megmaradsz magnak" és soha nem élvezted az éltet. Menj kirándulj, járj olyan helyeken, amelyek a lelkedet simogatják, menj közösségbe és építő szavakat halljanak meg a füleid, mert amikor meghalsz, a lelked azokkal az érzésekkel fog maradni, amelyeket átéltél életed során, amit soha nem tudsz átérezni a képzeleted alapján csak ha megteszed azt, legyen az egy kirándulás, egy jó étel, egy szerelmes vallomás -pillanat, stb nem mondom, hogy menj el hawaii-ra, menj látogass olyan helyeket amelyek megnyugtatnak és felkeltik az érdeklődésed a kreativitásod, ÉLJ!!!

16-os vagyok.

Ez egy igen kellemetlen helyzet. Döntést kell hoznod, hogy vagy sosem kérdezed meg vagy mindig megkérdezed, vagy egy köztes út, amit még megpróbálhatsz, ami miről szól?-kezd el mondani hogy te hogyan gondoltál egy dolgot és kérdezd meg hogy nektek mi a véleményetek, nem pedig hogy szerintetek ez igy jó?-NEM!

Mindig hangoztasd hogy a véleményükre vagy kíváncsi nem pedig a dontesukre. Ha ez sem fog működni, akkor állj a talpadra és gondolkodj, hogy az adott téma hány oldalról megközelíthető és minek mi a következménye és válaszd a számodra legmegfelelőbbet!

Amúgy legcsúnyább dolog amit egy szülő tehet amikor azt mondja, hogy "na ugye mi megmondtuk"!!! Ez valahogy ugy gondolom hogy a kommunizmusba vezethető vissza, hogy majd mi megmondjuk, mert mi megmondtuk!

Tanulj ezekből a problémákból és amikor te leszel szülő, ne kövesd el mégegyszer a gyerekeddel szemben hanem, úgymond szakítsd meg ezt a láncot.