Ha különköltözik a felnőtt gyerek, miért sajnáljáka szülőket?

Mert hiába normális, azért ez nagy változás, üresebb lesz a szülő élete. De ezen túl kell esni, ez is veszteség a maga módján. Ezért nem szabad csak szülőnek lenni. Igenis hobbizni, barátokkal programozni kell. (Akkor is ha a gyereknek nem tetszik hogy a szülők nem őt ugrálják körül, van életük mellette is) Így igaz hogy a gyerek önállósodásával életük egy fontos részét el kell engedni, de bőven marad amit élveznek\szeretnek.

Az "üres fészek szindróma" valóban létező jelenség. Ez nem azt jelenti, hogy a gyereknek otthon kellene maradnia, sőt 18 éves kortól mindenképpen el kell kezdeni a leválást. Ez lenne az élet normális menete, de azért ehhez az új helyzethez való hozzászokás nem egyszerű a szülők számára. Ezt fejezi ki a sajnálkozás.

Szerintem a többség 14-15 éves kiskamasz, abszolút nulla élettapasztalattal.

Én emlékszem, hogy mennyire menni akartam már otthonról, milyen izgatottan készülődtem a saját életre éppenhogy nagykorúként és hogy milyen rosszul esett, de éppen a saját példámon keresztül megértettem amikor a gyerekeink tették ugyanezt.

Nem sajnálják csak meg eklls zokni az új helyzetet.

Lelkileg nehéz.