Keresztények, jelen esetben hogy tudnék tiszteletteljes lenni a szüleimmel?

Először azt kellene tisztázni, mi a tisztelet? Elég megfoghatatlan fogalom, még a “szeretetnél” is sokkal tágabb. A biblia sem részletezi ezt, véleményem szerint nem véletlenül, mert ez mindenkinek mást jelent. Bár nem szeretem univerzálni a tisztelet fogalmát, mert úgy gondolom az alap tisztelet mindenkinek kijár, nem csak a szülőknek, de ahhoz hogy érdemben tudjak válaszolni, most megteszem.

Én úgy gondolom, a szülők iránti tisztelet valami olyan plusz, ami senki másnak ezen a világon nem jár, legalábbis nem automatikusan. Ennyi, nem több, de nem is kevesebb. Egy random embernek a környezetemből keményen meg kell küzdenie azért, hogy az alap tiszteleten felül egy magasabb rendű tiszteletet is megkapjon, a szüleim esetében ez adott, maximum arról beszélhetünk, hogy elvárom cserébe, hogy ne rombolja tudatosan a bizalmamat. Röviden, a szememben a szülők iránti tisztelet egyszerűen egy hozzáállás. Aki nem tesz különbséget hozzáállásban egy random ember és a szülei között, az nem tiszteli a szüleit, ez úgy látom, esetedben nem igaz, ergo, tiszteled a szüleid. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kötelező mindenhez jó pofát is vágnod, és végképp nem jelenti azt, hogy nem lehetsz jogosan dühös rájuk, vagy érezheted magadat sértettnek.

Egy konkrét példa. Tegyük fel, van egy exem, akit egy időben nagyon szerettem, és egy magasabb fokú tiszteletet is kivívott. Idővel azonban valami nagyon félrement, bántott, megalázott, eljátszotta a bizalmamat, stb…, ezért a kapcsolat megromlott, majd szétment. Tegyük fel, ezzel párhuzamosan a szüleimmel való kapcsolat is pontosan ugyanígy járt. Most tegyük fel, hogy eltelt 10 év, és az exem szemmel láthatóan új ember lett. Belátta a hibáit, keményen dolgozott magán, és ma már rettenetesen szégyelli, amit 10 éve tett. Nagyon örülnék neki, biztosan nem bántanám, nem nyúlnék bele az új kapcsolatába, nem kelteném rossz hírét sehol, de biztosan nem jönnék újra össze vele. Ezzel szemben, ha ugyanez a szüleimmel történne, lassan újra közelednék feléjük. Én ebben látom azt a “pluszt”, amit akár szülők iránti tiszteletnek is nevezhetünk.

Te jobb ember vagy, mint a szüleid, mert ők még most is uralkodni akarnak rajtad, amikor már van saját életed. Ez azt jelenti, hogy semmibe vesznek, te viszont (szerintem némi naivitással) még mindig pozitívan fordulsz feléjük.

A szüleid a költözés előtt is ilyenek voltak? Akkor sem lehetett nekik nemet mondani? Vagy csak a költözés után lettek ilyenek, mert nem tudnak elszakadni tőled és nem tudnak téged önálló, független embernek elképzelni? Félnek, hogy felnőtt a gyerekük és nem lesz kit irányítani?

Amúgy te ezt nagyon jól csinálod, nemet mondani úgy tisztességes, ha ajánlasz helyette más lehetőséget, és te ezt megteszem. Így tisztességesen jársz el velük, róluk viszont ez nem mondható el.

A legnagyobb jóindulattal és minden bántás nélkül mondom, hogy nőj fel! Ennek része, hogy leszarod ki mit gondol rólad.

A vallási tanításokat meg nem kell annyira szó szerint venni, elvégre egy icipicit más lett a világ azóta. Lehetsz hívő, lehetsz vallásos, lehetsz jó keresztény, de úgy, hogy közben nem hagyod magadat eltiporni. Elsősorban magadat kell tisztelned, aztán azokat (és csak azokat) akik megérdemlik.

mert a Bibliában több helyen is ki van jelentve, hogy tisztelni kell a szülőket bármilyenek is. - a Biblia egy mesekönyv, már bocs, azokból az időkből, amikor még a gyereknek kss volt a neve. Ha éppen megérte a felnőttkort.

Te komolyan 2000 éves féligazságok alapján tervezed élni az életedet? Szerencsétlen vőlegényed.

24. válasz folytatása, csak egy kis kötekedés Biblia témában, mert olvastam a Bibliát, de nem vagyok vallásos...

- Megmagyarázza-e valahol a Biblia, hogy mit jelent a tisztelet, vagy csak felszólít rá? Nekem van egy saját meghatározásom erre a szóra. Kb 30 éves korom körül kezdtem el azon gondolkozni, hogy mit jelent a tisztelet, mert addig is sokszor hallottam, de nem jöttem rá. Igaz, hogy nem is gondolkoztam rajta tudatosan. De 30 évesen tudatosan kezdtem foglalkozni a témával, és így sem jöttem rá. Aztán 32 évesen rájöttem, hogy rossz a kérdés. Nem azt kell kérdezni, hogy mit jelent a tisztelet, hanem azt, hogy jelent-e valamit, és ha nem, akkor miért használják. És ezzel a gondolatmenettel 34 évesen rájöttem a válaszra. Most 42 vagyok, ősszel 43 leszek, és még most is tökéletesnek érzem ezt a meghatározást, minden eddigi tapasztalatomnak megfelel. "A tisztelet egy érvpótló szó, amit akkor használunk, ha saját magunk vagy mások személyét, véleményét, érdekeit vagy értékrendjét valaki más személye, véleménye, érdekei vagy értékrendje fölé kívánjuk helyezni." Eszerint a meghatározás szerint a Biblia azt mondja, hogy a szülők mindig a gyermekeik felett állnak, és te is ezt szeretnéd követni, de úgy, hogy közben a saját életedet éled. De mivel a szüleid még most is irányítani akarnak téged, a kettő együtt nem megy. Így választanod kell a "tisztelet" (tulajdonképpen engedelmesség) és a saját életed között egészen addig, amíg a szülők el nem fogadják, hogy van saját életed. De ez sajnos csak rajtuk múlik, nekik kell változtatni a viselkedésükön. Te annyit tehetsz, hogy ha nem változtatnak, akkor megszakítjátok a kapcsolatot. De ha szerinted mást jelent a tisztelet, mint amit én itt leírtam, vagy a Bibliában találsz rá pontos meghatározást, akkor oszd meg velünk, és gondold végig akár magadban, akár az itt hozzászólókkal együtt, hogy hogyan élheted a saját életedet, miközben megfelelsz a tisztelet általad elfogadott, vagy Bibliában leírt meghatározásának is

- Azt írtad, hogy elköltöztél már a szülőktől. Együtt élsz a menyasszonyoddal? Ha igen, akkor a Tízparancsolat más pontjait is ennyire igyekszem betartani, mint a szülők tiszteletét? (Ne paráználkodj!) Ha esetleg nem, akkor miért éppen a szülőkre vonatkozó pont ilyen fontos neked? Vagy csak egyszerűen meg akarod előzni a konfliktusokat (ami egyébként helyes törekvés) és csak ürügy a kereszténység és a Biblia?

Hát speciel a Bibliában ez is benne van (Márk evangéliuma, 10.fejezet)

"De Isten a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten összekötött, azt ember ne válassza szét.”

Persze ha ezt szó szerint vesszük, akkor neked a menyasszonyoddal a a házasságodban az esetleges válás is tilos (!) és élhetsz egy pocsék házasságban megnyomorodva az életed végéig.

A szüleidet meg tisztelheted az érdemeikért, vallástól függetlenül, ha megérdemlik! ... de ebbe a menyasszonyod ne avatkozzon bele, se pro, se kontra, mert köznapi nyelvre lefordítva: uszítás anyós ellen.