Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Nem szeretnék hazamenni...

Nem szeretnék hazamenni dolgozni, hogy mondjam meg? Várjak ezzel?

Figyelt kérdés

Gimisként nem tudtam, mi szeretnék lenni, hol szeretnék továbbtanulni. Naivan a környezetemre, családomra hallgattam, így a jogászképzésre jelentkeztem, részben azért, mert anyukám férje ügyvéd és így milyen jó lesz majd nekem. Viszont már most látom, hogy nem lenne az...

4 év eltelt, jövőre fogok végezni (ha minden jól megy). Ezidő alatt anyukám férje elkezdett leépülni, idegileg nagyon labilis. Mindenért ordít, magán kívül van apróságok miatt is. Káromkodik, üvöltözik, nem lehet mellette megmaradni. Anyagilag sem érezném sok előnyét, garantált bérminimum összegét kapnám meg.

Emellé jön az, hogy vidékre kéne költöznöm, haza, ahol semmi nincs. Keleti kisváros, nyáron vannak turisták, de amúgy halott az egész. Semmi kikapcsolódási, vagy szórakozási lehetőség nincsen. Az összes fiatal elköltözik onnan, legalábbis akikkel én jóban vagyok, csak látogatóba mennek haza néhanapján.

Én meg azért Budapesten eléggé megszoktam a "nagyvárosi" életet, vagy hogy mondjam... Szeretem azt, hogy minden közel van, bármihez van kedvem, csinálhatom. Nem szeretnék pro-contra listát írni, mindenki tudja gondolom, miért tetszik jobban egy fiatal lánynak Budapest, mint a 30 ezer fős vidéki kisváros.


Ráadásul abban sem vagyok biztos, hogy a későbbiekben a joggal szeretnék foglalkozni. Érdekel, szeretem, elvégzem a szakot, mert rengeteg mindent adott, nagyon sok mindennel gazdagodtam ezalatt a 4 év alatt. De vannak más elképzeléseim is a jövőre nézve.


Anyukám viszont már most kérdezgeti, nekem akkor hogy is lesznek a záróvizsgáim, mikor fogok végleg hazamenni, mert hogy ezt jó lenne pontosan tudni majd (úgy, hogy addig még lesz két rendes vizsgaidőszakom is, tehát ez még bőven a jövő zenéje). Neki nagyon hiányzom, ő szerintem még a mai napig sem dolgozta fel, hogy felnőttem, elköltöztem, hogy nem azt a helyet tekintem már az elsődleges otthonomnak. Ezért sem volt szívem mondani neki eddig, hogy számomra az, hogy a férje mellett dolgozzak, kb. utolsóutáni opció.

A másik része meg, hogy anyagilag végig támogatva voltam, nem kell dolgoznom, tényleg csak az egyetem a "munkám", a tanulásra tudok koncentrálni maximálisan. A nevelőapám szerintem valamiféle befektetésként is gondolt rám, erre az egészre, mert anno mikor az ő két gyereke állt a pályaválasztás előtt, és nem a jogra mentek, ki volt akadva, hogy nem is érti őket, ott van az irodája, tudna nekik segíteni mindenben, lenne honnan elindulniuk és egyik sem akar ezzel élni... Így meg ugye nem kéne feladnia az élete munkáját, ha már nem tud dolgozni, mert ott lennék én, aki átveheti. Csak éppen nekem ehhez nincs kedvem, nem vonz a vidéki élet.


Egyedül a nagyimmal beszéltem erről, ő azt tanácsolta, hogy egyelőre ne mondjak anyáéknak semmit, legyek a célegyenesben, legyen a kezemben a diplomám és ha akkor is azt érzem, hogy nem érdekel ez a pálya, akkor mondjam meg nekik. Felesleges előre beharangozni, mert sosem tudni, mit hoz az élet. Csak közben mikor anyukám mondja, hogy ő mit hogyan gondol, hogy kéne, annyira szemétnek érzem magam, hogy hallgatom, helyeslek, közben meg eszem ágában sem lenne állandóra visszaköltözni.



2023. máj. 15. 13:51
1 2 3 4 5 6
 11/52 A kérdező kommentje:

Anyukám ezzel nem akart rosszat, csak ő még abban a rendszerben nőtt fel, ahogy az orvos, jogász, mérnök a "valaki", és ezek a megbecsült szakmák csak, mással nem lehet boldogulni, elhelyezkedni.


A párommal együtt tervezzük a jövőt.

2023. máj. 15. 16:11
 12/52 anonim ***** válasza:
100%

Nem igazán értem anyudat, hisz ha jól értem együtt élsz a pároddal. Hogy tervezte? Szakítasz vele és egyedül haza költözöl hozzájuk? Vagy a pároddal együtt és ő emiatt rúgja fel a fővárosi életét?


Az ő oldalukat annyiból megértem, hogy 4 éve abban a hitben vannak (hisz nem mondtál mást), hogy diploma után hazamész és ott fogsz dolgozni. Másrészt viszont egyetértek a többiekkel, el kell engedniük a kezedet, már felnőtt nő vagy nem pedig gyerek akit terelgetni kell és megmondani mit csináljon. Értem, hogy jót akarnak de a te véleményedet megkérdezték valamikor? Vagy csak annyi volt, hogy mindenre rábólintottál amit mondtak neked?

2023. máj. 15. 16:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/52 anonim ***** válasza:
79%
Az nem érdekes, hogy ő jót vagy rosszat akart, ő neked ne akarjon semmit, mert nem az ő élete. A te életedben csak te akarhatsz magadnak bármit.
2023. máj. 15. 16:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/52 A kérdező kommentje:

Az összeköltözés még elég friss, kimondva február óta van a dolog, hogy együtt élünk, akkor lett kiadva a lakásom is. De igen, anyukám úgy van vele, hogy hazamegyek így is, mert hát ott lesz a munkám...


Én nem akartam konfrontálódni, vagy mondani, hogy előbb ugranék a Dunába, mint költöznék haza. Azért, mert nem volt kedvem ahhoz, hogy a nevelőapám velem is ordibáljon, hülyének legyek nézve, meg hallgassam, hogy majd akkor megnézhetem magam az egyetem után. Engem ez a kiabálás, ordítozás nagyon megvisel, ezért nem is járok haza már kb. egyáltalán, maximum havi 1-2 napra.

2023. máj. 15. 16:21
 15/52 anonim ***** válasza:
100%

Én a nagyiddal értek egyet, mert még azért bármi lehet. Ne legyen, de még olyan is lehet nem találsz munkát stb..

Én addig nem mondanék semmit. Majd ha már van munkád akkor mondanám azt , hogy mégsem megyek haza.

Amúgy anyudat sem értem. Mit gondol? Ott hagyod a párod? És hazaköltözöl a régi gyerekszobádba? Gyereknek? Ha igazán hiányoznál neki akkor felülne az első buszra és ott lenne nálad hetente vagy kéthetente. Nem lenne akadály a forgalom, mert megtalálná a módját, hogy lásson.

Ne legyen lelkiismeret furdalásod, mert egy életed van. Az , hogy nem mész haza vidékre ahol kb semmi nincs( ezt falusiként mondom úgy hogy szeretek itt élni) és éled az életed, tanulsz majd dolgozol, ezek normális dolgok, nem olyan amin szoronganod kell. Az , hogy nem mész haza, benne volt a pakliban az első perctől kezdve, ezt ők is , te is tudhattad.

2023. máj. 15. 16:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/52 anonim ***** válasza:
100%
Nagyidra hallgass most szerintem.
2023. máj. 15. 16:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/52 A kérdező kommentje:

Igen, ő ezt gondolja, mert hogy ott vannak ők, meg a munka.

És hogy a lakásomat el lehet adni, abból felújítani az egyik örökölt ingatlanunkat és oda beköltözhetek.


Nekem ez is problémás például, mert itt felújítás alatt nem egy új bejárati ajtóról és festésről van szó, hanem MINDENT újra kéne csinálni azon a házon, az alapoktól kezdve... Ez nem 2 forint, valamint nem is egy pár napos munka. Szóval addig költözzek vissza a régi szobámba, adjam fel a teljes függetlenségemet és legyek megfigyelés alatt. Mert mikor ott vagyok, ez megy. Ha bemegyek a konyhába, anya már ott van, hogy mit keresek, most pakolt el, elő ne rámoljak. Ha keresek valamit a gyógyszeres fiókban, ott van a sarkamban, hogy mi a baj, fáj valamim, beteg vagyok!? Ha megyek valahová a barátnőkkel, mert épp akkor ők is otthon vannak, óránként jön a telefon, hogy mikor megyek már haza, induljak haza, ne üljek ott XY-nál, mert biztos zavarok, miért nem tudok otthon lenni stb. Ha fürdök, 10 perc után már kintről kiabálnak, hogy zárjam el a vizet, mert sok lesz a vízdíj így, és hogy ők sem engedik tele a kádat.

2023. máj. 15. 16:42
 18/52 anonim ***** válasza:
86%
Hát figyu, ha egyetemistaként tudtál venni minden segítség nélkül egy lakást, nem féltelek. Ha kaptad anyudéktól, azért ne vegyél arra mérget hogy a tiéd
2023. máj. 15. 17:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/52 A kérdező kommentje:

A tulajdoni lap szerint az enyém.

Ajándék, visszakövetelhető, persze, de szerintem egyik szülő sem kezd el pereskedni a saját gyerekével...

2023. máj. 15. 17:16
 20/52 anonim ***** válasza:
100%

Azt írod, mindent megkaptál, dolgoznod sem kellett tanulás mellett. A lakást ezen logika szerint ők vették és a nevelőapád a hallgatásodból arra következtet, hogy egyetértesz azzal, amit mond (és kimondatlanul kért a tanulmányaid támogatásával). Ezután ő valamennyire jogosan lesz csalódott, amikor ledobod a bombát és hagyod veszni élete munkáját. Azonban azt is be kell látnia, hogy a vidéki praxis egy fiatal számára nagyon nem hívogató.

Anyád elvárása pedig azt mutatja, hogy ő nem engedett még el, ami azért érthető, mert még anyagilag tőlük függsz. Az ő pénzük nélkül már lehet, hogy csúsznál, mert dolgoznod kéne a megélhetésért.

Emellett tőled sem elvárható, hogy az ő életútjukat vedd a nyakadba és a saját személyiséged és céljaid felejtsd el. A helyedben apránként adagolnám, hogy ne egyszerre essenek pofára a diplomaosztó után. Viszont felkészülnék arra is, hogyan tudom fenntartani magam nélkülük is, ha bedurciznak azon, hogy nem ezért fizettek az évek során.

2023. máj. 15. 17:24
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5 6

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!