Az aki alig várja, hogy a szüleire vagy az anyósáékra hagyhassa a gyereket és mellette nem is dolgozik, az minek akart gyereket?

" hogy a szülő nem is akart gyereket, "

És azt hogy? Csak úgy kipottyant hirtelen egyik reggel?

#34

A férfiak nem kevés része simán kihagyná a gyereket az életéből. Bevállalják, de aztán mindent ráhagynak az anyára mondván, ő nyafogott annyira érte, akkor oldja meg. Ők meg vígan elvannak. Kevesebb az a rész, aki valóban akarja és részt is akar venni a nevelésében, gondozásában. Ezért is van a mondás, hogy egy nő magának szül. Apuci bármikor lelép, ha úgy tartja kedve. Női oldalról azért erre sokkal kevesebb példa van.

És most lehet megsértődni, mert vannak, akik képtelenek a valósággal szembenézni.

Ha depresszios, vagy mas hasonlo gondja van akkor ertheto a mihamarabbi es minel tobb lepasszolas.

Akkor is elpfordulhat, ha a gyerek folyamatosan prpblemas. Sokszor csak pont az anyaval szemben dacol, vagy ejjel nagyon rossz alvo es anyuka mar total kimerult.

Vagy szeretoje van es vele szeretne inkabb lenni.

Tehat meg ha akart is gyereket egy rosszul kifogott betegeskedo vagy nehez eset elegge kihozhatja ezt barkibol.

Inkabb meg kell kerdezni tole mi a gondja, szuksege van e segitsegre.

30#

És megint csak..

aki nem akar unokázni, de gyereke van, azt számon kérik a korlátolt idióták. És aki nem szándékozik unokázni, azt viszont ugyanúgy fikázzák a gyerektelenek is, mert hogy gondolja már egy ötvenes nő, hogy önálló saját élete legyen.

Korlátolt idióta a térdkalácsod..

Tudod miért kérdeztem meg minek szűlt a 24#? Mert lerí róla,hogy neki nyűg volt.. 🤔

Rengeteg gyerek nem lenne lelki nyomorék, ha nem vállalna olyan gyereket aki nem akar, nem alkalmas rá és ezt előtte fel is ismerné, be is látná.

Engem nem érint ki mire vágyik, mire nem, az én életemet semmivel sem befolyásolja.

Tudod szokás mondani akinek nem inge nem veszi magára.. ő sem vette volna magára , ha nem bűzlene a mondandója.

"És azt hogy? Csak úgy kipottyant hirtelen egyik reggel?"

Úgy, hogy szeret kefélni aminek mellékterméke a gyerek. Az ilyenre nem mondható hogy "vállalja" a gyereket, hanem szimplán csak jön a gyerek magától mert ő kefél.

Van az a szint ahol nem gondolkoznak az emberek. Lepontozhattok, ettől még nem lesz ez másképpen.

Gyermektelen vagyok és leszek, viszont különbséget kell tennünk aközött, amikor:

- valaki szó szerint lepasszolja a gyerekét, mert pl "élni akar", és "nem fér bele neki egy (becsúszott) gyerek" (volt ilyen barátnm, 18 évesen szült, 20 évesen már külföldön élt, és elhagyta a kislányát).

- meg aközött, hogy megkéri ezt-azt, hogy néhány órára, vagy 2-3 napra vigáyázzon az unokára, unokahúgra, mert ők elmennének kikapcsolódni - elvégre a házaspárnak is jár a közös idő

Amikor egy anyuka/apuka mélységes gyűlölködéssel reagál valakire, aki saját akaratából nem akar gyereket, pont annyira szánalmas, mint amikor a gyermektelen akarja megmondani a gyermekesnek, hogy miért ne vállaljon többet.

Mi a büdös franc köze van bárkinek más életéhez? Élje már úgy az életét mindenki, ahogyan jónak látja, ne kelljen már ismeretlen emberek véleménye szerint cselekedni senkinek! Mi olyan rohadt nehéz abban, hogy mindenki a saját életével foglalkozzon?

"A férfiak nem kevés része simán kihagyná a gyereket az életéből."

Bárcsak így lenne, de nekem kapcsolatom is ért véget emiatt.