Rossz gyermekkorod volt?

Rossz gyerekkorom volt. A szüleim elváltak, anyám ott maradt egyedül több gyerekkel (mert az észlényem egy alkoholistának szült), aztán onnantól kezdve végig nélkülöztünk, nagyon szegények voltunk, anyám meg teljesen belekeseredett az elszúrt életébe, amit rajtunk vezetett le. Kontrollmániás, lelkileg bántalmak szülő volt.

Nem tartom vele a kapcsolatot.

Nehéz volt. Túl hamar kellett felnőnöm.

Tartom a kapcsolatot a szüleimmel, sokat javultak az évek során, mióta nem lakom velük sokkal jobb.

Rettenetes volt.

Nevelőszülők... majd a javító.

Később jött a fiatalkorúak börtöne....

Ma már tudom, hogy hová tartozom... azóta viszont nem kerültem be a kaptárba...

Lehetett volna rosszabb is :D

Szuleim 9 evesen elvaltak, egy jelenetre nagyon emlekszem, mikor orditva konyorogtem nekik hogy hagyjak abba erre megkerdeztek kivel szeretnek elni mert ez igy biztos nem fog menni.

Vegul apukamat valasztottam (ove volt a lakas biztos munkahely stb, de amugy buszken nezek magamra hogy 9 evesen igy le tudtam merlegelni a dolgokat :D)

Aztan utana jott a szopas amikor apam hazahozta azt a not akivel megcsalta anyamat plusz a lanyat akivel az elejen borzalmas volt a kapcsolatunk. Nagyon kis nyamnyila gyerek voltam, inkabb hagytam meg vegigszenvedtem minden verekedest meg vitat mert azt hittem akkor jobb lesz. Ma mar azert egesz jo a kapcsolatunk de engem peldaul lelkileg nagyon tonkretett mert sok ido kellett hozza hogy megtanuljam kivel hogyan viselkedjek/beszeljek hogy ne tunjon tamadasnak. Az bantja a lelkem egyedul hogy en probaltam meg alkalmazkodni, senki mas, ez igy a mostani eletben is visszakoszon peldaul hogy mindenkinek probalom kinyalni a segget teljesen nehogy egy rossz szot mondjanak rolam mert akkor teljesen osszetorok :D

Beszeljetek ki a dolgokat megha akar teljesen idegeneknek is, de jobb lesz a lelkednek en ugy hiszem :)

Nekem is nehéz gyerekkorom volt.

Apám alkoholista volt,és ütötte verte anyámat a szemem láttára,szinte mindennap megverte. Minket soha nem bántott,de történt olyan párszor hogy életveszélyesen minket is meg fenyegetett,azért mert védtűk anyát hugommal. Aztán ahogy felnőtt lettem,komoly depressziós lelki beteg ember lett belőlem,sokat voltam kezelve,de végül úgy se gyógyultam meg. Így rá szoktam az alkoholra,és szinte mindennap iszom,hogy el nyomja a lelki fájdalmaimat. Emiatt nem tudtam le tenni a jogsit,nincs barátnőm,és normális barátaim sem. Ráadásul a világ is ellenem van,a régi gyerekkori barátaim családot alapítottak,boldogok,én meg csak feleslegesen szívom a levegőt! Annyi jó van az életemben,hogy végre apám le szokott az alkoholról,és boldogok anyával