Régi korok gyermekei a fizikai bántalmazás elől miért nem szaladtak el? miért kellett azt kötelezően elszenvedni?

És mégis, hová menne te egybites?

Egy gyerekről van szó :D, nem önálló felnőttről.

Amúgy meg ha vissza megy, duplán kap.

Pofon? Ó, persze... fakanál, bor, nadrágszíj, stb.

4-es, nagyon jópofa dolog lehetett, ha erre meg a vigyorgó smile, felőlem ott rhadhatna meg az ilyen szülő, a sírját nem köpném le.

" aztán míg írta valaki, volt aki elszenvedte, más meg megúszta. akkor csak volt értelme. "

Én már nem emlékszem, olyan 3-4 éves lehettem, nagynéném mesélte, hogy nagymamám vigyázott rám, és úgy felkúrtam az idegeit, hogy ha nem bújok be előle az asztal alá, akkor agyonver. Ez komoly:( (60-as évek).

Ő még lány volt, nagymamámnál (anyjánál) lakott, és jött haza melóból, akkor állt a bál, nagymamám ordibált velem, én meg bsztam kijönni az asztal alól. Aztán nagynéném nyugtatta le, hogy "ugyan már, kisgyerek, hagyd már, anyu", aztán nagyanyám lenyugodott, én meg előmerészkedtem jó 15 perc múlva állítólag. De a lényeg, hogy megúsztam.

Nagynéném utána is mondogatta röhögve, még felnőtt koromban is, hogy "én mentettem meg az életedet".

Mondjuk akkor röhögtünk rajta, de azért hogy saját gyerekem lett, hát elég durva dolognak tartom ezt a sztorit. (Az meg a másik, hogy nem a nagymamám dolga lett volna vigyázni rám, de ha már igen, akkor azért 50 évesen (kiszámoltam, pont annyi volt akkor) lehetett volna annyi önfegyelme, tényleg agyonvert volna? Amúgy el sem tudom képzelni, mi rosszat tettem, valszeg csak a pofám volt nagy, mert amúgy csendes, nyugodt kislány voltam, valószínű nem ültem egész nap karba tett kézzel, az volt a baj.

Na, szóval az enyém egy bizonyíték arra, hogy elszaladtam, elbújtam, megúsztam.