Miért van az, hogy egy szülő csak akkor kedves a gyerekèvel ,ha az gazdag és sikeres?

Nagyon rondan viselkedik. De valószínűleg azt szerette volna, ha kényelmesebb életed lenne, ami egész életedre kihat, ha van egy jó szakmád.

Én ugyanígy jártam, abbahagytam az egyetemet, elkezdtem dolgozni. De évek múlva rajottem, hogy így maximum aprópenzert fogok megszakadni életem végéig.

8 év kihagyás után újra elkezdtem és be is fejeztem. Azóta sokkal jobb munkám van jóval több pénzért.

Valószínüleg anyukád ezt vízionalja.. Te meg majd később jössz rá.

Mindenesetre hagyd ott, ha nem áll melletted. Engem nem vegzaltak a szüleim emiatt. Tudtak hogy egy idő múlva rá fogok jönni.

A nárcisztikus személyekre jellemző, hogy a gyerekükre saját maguk kivetüléseként tekintenek. Ergo, amíg minden szuper és simán megy, az fényezi az egójukat, ellenben, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy elképzelték és/vagy nem tudnak a gyerekükkel dicsekedni az ismerősök előtt, akkor azt személyes kudarcnak élik meg és többnyire sajnos így kommunikálják le.

Nálam is hasonló helyzet áll fenn, hamarosan tervezek költözni. Azt bánom, hogy nem tettem meg előbb. Engem is állandóan becsméreltek/becsmérelnek és alapvetően kuss a nevem, mert "én csak egy megtűrt személy vagyok, aki a nyakukon élősködik a mamahotelben" - mellesleg én is dolgozom és magamra főzök, mosok, költök.

Elmondásuk szerint a szidalmazással akartak kizökkenteni a depresszióból, hogy kezdjek valamit végre az életemmel, de ettől csak még értéktelenebbnek és hasznavehetetlenebbnek éreztem magam.

Ami fontos, hogy tűzz ki magad elé egy célt, új képzést, bármit.

Engem is végül az rángatott ki a depresszióból, hogy végső elkeseredésemben, amolyan mindent vagy semmit alapon elkezdtem végül azt a képzést csinálni, amire legbelül mindig is vágytam és a hobbimmal kapcsolatos, de korábban sosem mertem belevágni, tartva attól, hogy úgysem vesznek fel/nem fogok tudni elhelyezkedni benne, stb-stb.

De akkor és ott annyira mélyponton voltam, hogy úgy voltam vele, hogy a pangó ürességnél és céltalanságnál, amiben addig vegetáltam, még az esetleges kudarcélmény is jobb. Aztán persze arra is van esély, hogy ha odateszem magam, akkor akár jól is elsülhet a dolog.

És azt vettem észre, hogy amióta tanulok és van egy kitűzött cél a szemem előtt (szeretném ezt a képzést elvégezni, folyamatosan gyakorolni, fejlődni, majd végül azt adott területen elhelyezkedni), azóta a szüleim is egy fokkal normálisabban állnak hozzám.