Indokolt volt a kirohanásom apám felé, vagy bocsánatot kéne tőle kérnem?

Ha van időm, akkor le szoktam ugrani apámhoz. Megvallom, hogy nem szívesen teszem, ugyanis az esetek hetven-nyolcvan százalékában mindig veszekedés a vége. Most is ez történt a múlt hétvégén. Szóba került az örökség és a végrendelet. Itt leírom, hogy egy bátyám, öcsém és egy húgom van. Mikor elkezdte ecsetelni, hogy hármónk között hogy ossza majd el a vagyont, mondtam neki hogy négyen vagyunk, nem hárman, mire ő szabályosan kiakadt és elkezdett velem üvöltözni, hogy neki nincs csak egy lánya és ha én továbbra is tartom vele a kapcsolatot, akkor engem is kihúz a végrendeletéből. Nagyon mérges lettem és odavágtam neki, hogy nem érdekel a végrendelete és ha már másnap meghalna se törődnék vele. Ha ő annyira gyepes, hogy nem tudja elfogadni azt, hogy valaki más akkor sajnálom, de én tartani fogom a húgommal a kapcsolatot, mert ő akkor is a testvérem. Ha neki ez nem tetszik, akkor nekem meg nincs apám. Utána egyszerűen felálltam az asztaltól és faképnél hagytam.

A húgom Antwerpenben Belgiumban él, az a "bűne" hogy leszbikus amit ő nyíltan vállal is. De apám szerint ez undorító és bűnös dolog.