Mi lenne a normális? Hogy a felnőtt gyerek támogassa anyagilag a nyugdíjas szüleit, vagy a nyugdíjas szülő támogassa a pályakezdő gyerekét?

Az lenne normális ha két ember aki már ledolgozta az életét nem szorulna támogatásra. Csak sajnos ez nem mindig van így.

A gyerektámogatásával egyetértek. Ha megtehetik a szülő miért ne segítenék tanuláshoz, kocsihoz, házhoz. Legjobb barátnőm is megkapta mindezeket, mégsem lett tőle semmi baja. Normális, értelmes felnőtt nő lett. Tanulást nekem is finanszírozták, másban is segítettek volna, de nem tudták megtenni.

Addig, amíg van miből, sztem normális, ha támogatják azt, aki rászorul. Legyen az a pályakezdő gyerek vagy a szülő. Nem mindig tudja mindenki saját magát támogatni, főleg a mai világban... ahol pl. egy 30 éve egy bizonyos cégnél dolgozó embert simán a politikai hovatartozása miatt elbocsátanak, aztán majd' 60 évesen keressen magának más munkát. És még sorolhatnám...

Az más kérdés persze, amikor az egyik fél nem a megélhetésére kunyerál pénzt a másiktól, hanem elvárja, hogy pl. a felnőtt gyereke fizesse a cigijét, a sörét, a külföldi nyaralását, mert hogy ő már felnevelte... vagy az is, amikor a már felnőtt gyerek várja el a szüleitől, hogy "támogassák", csak éppen a támogatás az elmegy a bulira meg a márkás ruhára...

Szerintem az a normális, ha a család összetart, és akinek jobban megy, az támogatja azt, akinek kevésbé. Már csak azért is, mert az ember életében vannak előre nem látható események.

Saját példa: a nagybátyám munkahelyi balesetben, mert megrázta valami kóboráram, munkaképtelenné vált (rendszeresen amnéziája van, a legegyszerűbb munkát se lehet rábízni, mert egyszerűen elfelejti, hogy miről van szó, és mondjuk elindul haza, mert nem tudja, minek van az adott helyen). Mondjuk az is csoda, hogy életben maradt, sokadszorra sikerült csak újraéleszteni. Két gyerekük van, akiket eddig szépen tudtak nevelni, de miután a jövedelmük fele kiesett, támogatásra szorulnak. A szüleim azzal tudtak segíteni, hogy volt néhány százezres tartozásuk volt felénk, azt elengedték, sajna többet nem igazán tudnak, mert ők se állnak jól. A nagymama viszont havi rendszeres összeggel támogatja őket.

Nem ideális. De mit tehetnének? Előfordulnak olyan dolgok az ember életében, amikről nem tehet, mégis alapjában változtatja meg. Még csak felelőtlennek se kell lenni.

Az ilyenek miatt nem szabad ennyire sarkosan fogalmazni, hogy az a normális, ha mindenki saját magát támogatja. Nem. Az a normális, ha a család összefog, és segíti a tagjait. Mert soha nem tudhatod, mit hoz a jövő!

Valahol a kolcsonos lenne normalis, de segiteni nyilvan azt kell aki raszorul.

Nekem se tettek semmit a "seggem ala", a tamogatasra viszont sajnos raszorulnak, a nyugdij megse fizetes.