SOS! Hogyan támogathatnám a barátom ilyen esetben? (többi lent)

A barátom 17 éves,kiskorában elváltak a szülei. Ő az édesanyjával lakik tőlem 150 km-re és az édesapja abban a városban,ahol én. Távkapcsolatban élünk,ami alapból nagyon rossz és kockázatos belevágni,de próbálunk kitartani egymás mellett. A szüleivel nagyon rossz kapcsolatot ápol,annak ellenére,hogy anyukájával él,nagyon sokszor megbántja (az anyukája őt) és sokszor mond olyan dolgokat,amit egy szülő nem lenne szabad mondjon a gyerekére. Stresszes a munkahelye és a sok idegességet a fián veri le,ami megviseli őt. A hétvégén itt volt nálam,az édesapjával beszélgetett hosszasabban és elmondta neki,hogy milyen jól érzi magát itt és,hogy idővel szeretne ide költözni,de az apja közölte vele,hogy ő nem is tekinti a fiának és csak akkor tartózik a családi életébe,amikor itt van. (általában 2 hetente hívja fel telefonon) Sokszor érzi azt,hogy nem számíthat senkire,nincs mellette senki és nem látja értelmét az életnek és elgondolkozik nagyon drasztikus dolgokon...

Én mellette vagyok,szeretem őt és ami neki fáj,az engem is nagyon rosszul érint,nem szeretném,hogy a szüleivel ilyen rossz kapcsolatban legyen és,hogy olyan dolgokon törje a fejét,mint a halál. Hogyan tudnám meggyőzni őt arról,hogy ő NEKEM igen is fontos és hogy azzal vigasztalja magát,hogy én igen is ott leszek mellette a távolság ellenére is? Ti,hogyha hasonló helyzetben lennétek,mi vigasztalna,illetve az én helyemben hogyan cselekednétek? Szükségem lenne a segíségetekre! Minden hasznos választ köszönök! :)