Mit tegyek, hogy anyám megváltozzon?

Erről a problémáról nagyon nehezen beszélek, de most már muszáj kiírnom magamból. A probléma pedig az alkoholizmus. Már egy jó ideje annak, hogy anyám hol kevesebbet, hol többet iszik. Sajnos mostanában egyre többet. Régebben is voltak olyan napok, mikor nem tudtam, mi baja van anyámnak, de azóta tudom és a furcsa napok száma az évek előrehaladtával egyre csak növekszik. Nemrég még az volt a helyzet, hogy hétköznap (szinte) semmit nem ivott, hétvégén pedig aztán teljesen off volt. Mostanában pedig már egyre többször vesz ki 1-1 nap szabadságokat, és szerintem most is ivott már valamennyit, mert már egy picit furcsa. Ugye nem kell mondanom, hogy most is 8 nap után jöttem végre haza, mivel koleszos vagyok, és ha nem lenne vége az évnek, mennék is vissza 2-3 nap múlva. Ez azért lényeges, mert elég rosszul esik, hogy mire hazaérek, anyám már részeg. Most az utóbbi egy hónapban talán nem is volt olyan, hogy úgy értem volna haza, hogy teljesen józan. Azért fáj nagyon, de nagyon leírni ezeket a sorokat, mert ti nem ismeritek az anyámat. Nem tudjátok, hogy korábban milyen volt. Hogy mennyi szép emlékem van róla. Hogy mennyire lehet szeretni, mikor teljesen normális. És mivel nem ismeritek, ezért csak azok alapján tudjátok megítélni, amit leírok. De már nem bírom tovább, és szeretném, ha anyám változna. De én nem tudok erről a problémáról vele beszélni. Mert ha részeg, akkor az úgyis értelmetlen, ha meg józan, akkor meg egyszerűen nem szeretném elrontani a jó hangulatot ilyen dolgokkal. Úgy érzem, hogy kegyetlen dolog lenne, és nekem is rosszul esne. Viszont én most már tényleg nem tudom eltűrni, hogy vannak hétvégék, amikor hazaérek pénteken, amikor felkelek mondjuk délben szombaton és vasárnap, akkor anyám már részeg. Egyébként is mostanában elkezdett köhögni is egy picit. Szerintem ez egyértelműen a piától van. Már csak ezért is beszélni kéne vele, de nagyon nehéz. Én egyébként nem tudom, miért iszik. Hogy a stressz miatt, vagy amiatt, hogy felnőttünk és nem tudja elviselni, hogy egyre kevesebbet lát minket. De az ivás erre nem megoldás. Sőt ezzel engem is feldühít és nem egyszer meg is fordult a fejemben, hogy emiatt azonnal vissza is megyek koleszba. Lehet, hogy belefáradt a munkájába is, mert folyton arról beszél, hogy milyen szar a munkahelyén, pedig kezdetben mennyire szerette, meg hogy mennyire hülye a főnök. Azt nem képes meglátni, hogy végre otthon vagyunk, inkább panaszkodik. Még erről a részegségről annyit írnék, hogy ez nála a következőket eredményezi: hangulatjavulást már egy jó ideje nem, az biztos. Ilyenkor inkább amibe lehet, abba szóban beleköt, és mindenféle plusztevékenységet csinál, hogy leplezze, hogy ivott. Mindenféle házimunkát, amit nem éppen égető elvégezni. Ilyenkor sokszor belénk köt, hogy miért nem segítünk neki. Ekkor már poénkodni abszolút nem lehet vele, mert már nem érti, és megsértődik rajta. Beszélni szintén nehezére esik. És persze teljesen fáradt. De ahelyett, hogy ilyenkor lefeküdne, csinálja az alibitevékenységeket, hogy leplezze az ivást. De hát ugye nem tudja leplezni. És hogy miért gondolom, hogy esetleg az is az ivás oka, hogy nem tud beletörődni, hogy felnőttünk? Az, hogy folyton mindent ki akar venni a kezünkből, ha nem jól csináljuk. Meg akar csinálni mindent helyettünk. Folyton felsorolja az összes kaját, ami otthon van. Hiába eszek éppen ebédet, közben elmondja, hogy van ám ez meg az is még itthon, ha kérsz. Mondtam már neki, hogy ezzel álljon le, mert csak egy ebédet eszek, de nem megy neki. Most is éppen elkezdte mondani, hogy holnap milyen sütit fog sütni. De engem ez már nem érdekel. Engem az érdekel, hogy normális legyen. De azt hiszi, hogy ha csinál nekünk kaját, akkor mi attól olyan rohadt boldogok leszünk. Ezekből a jelekből pedig azt veszem ki, hogy gyerekekként kezel minket. Mert hiányzik neki, hogy pátyolgathasson valakit. De ez már nekünk káros. És talán a legfőbb jel, hogy ha közlöm, hogy elmegyek pár napra valamerre haverokkal, akkor megkérdezi, hogy mikor jövök. És ha mondjuk azt mondom, hogy 5 nap múlva, és ő 3-ra számít, akkor mindig mondja, hogy na ne. Ez is rosszul esik, hogy egyszerűen nem tudja azt mondani, hogy azt hittem, kevesebb időre mentek, de érezzétek jól magatokat. Helyette az van, hogy nem örülök neki, de menjetek.

Na hát lehet, hogy eléggé össze-vissza írtam, de remélem, kicsit át tudjátok látni a helyzetet, és tudtok tanácsokat adni, mert ez így nem mehet tovább. Egyrészt ilyenkor rossz hazajönni, másrészt meg kezdem félteni anyámat a köhögése miatt. Ha valaki tapasztalt már hasonlót és tudja, hogy kell javítani ezen, vagy bármilyen tippje van, legyen szíves, ossza meg velem. További kérdésekre szívesen válaszolok. És elsősorban tanácsokat várnék, nem pedig éles kritizálást. Köszönöm előre is mindenkinek, aki elolvassa, illetve aki segít.