Miután keresőképes lettél és elindultál a nagybetüs életbe, otthonra költöttél magad és családod környezetének jobbá tétele érdekében, vagy egy önálló élet reményében gyűjtögettél?

Igen, ez egy nagyon jó kérdés. Nekünk is anyu egyedül van, és most legutóbb is kicseréltetett egy gerendát és mondta, hogy csinálja, de egyedül van, a miénk lesz úgyis, mi nekünk csinálja. Hárman vagyunk amúgy. Elég szarul állunk mindannyian. Most Hogy költsünk oda is, amikor nem otthol lakunk, meg ismétlem hárman vagyunk. Most mindig egyikőnk adjon utána meg minden közös? Szóval szerintem nem fer ha ezzel jön egy szülő. Senki nem mondta nekünk anyunak sem, hogy ugorjon bele egy majdnem száz éves ház megvételébe tizen két éve. Hát persze, hogy minden baja van. De ő a látszatra adott. Na most meg baxhatja, ha többet kéne rákölteni csak a tetőre mint amennyit ér a háznak a fele legalább.

Hármas ez azért nem ugyan az. Azért a mai világban nem úgy van, hogy felnősz, van elég jó kereseted és tudod segíteni a szülőket. Ha a segítés saját károdra megy, akkor azért elgondolkodol nem? Most őszintén mi értelme van, ha utána neked nincs te meg utána kérj kölcsön, mert kölcsön adtál? Saját életét kezdi az ember jobb esetben építeni, nem pedig a testvéreivel közös dolgot szépítgetni, és abba pénzt beleölni, ami úgyis közös, meg nem is a sajátja. Okés, ott nőtt fel, de ennyi. Nem értem sok szülőt. Ezt úgy kéne elintéznie egy szülőnek, hogy. Örüljön, ha magától segít a gyerek, de kikövetelni meg szavakkal a múltra hivatkozva ráhatni nem szép.