Nagyon bonyolult mégis mit kéne tennem? Most lesz tesóm?

Felnőtt vagyok, van egy pár éves gyerekem.

Édesanyám 50 körüli, jó a viszonyunk, sok stressz érte, ebből indulva több komoly betegsége is van. Komolyan tesz mozgással helyes táplálkozással, gyógynövényekkel, pihenéssel a testéért.

Édesapám rákos, igazából többet tehetne magáért, fél a haláltól s hiába anyu meg a támogatásunk, valahogy nem hiszem, hogy néhány évnél tovább bírja majd.

A probléma, hogy bár anyu már változó korban van (erősen akadozik neki a menstruáció, hőingadozás stb. tünetek megvannak) még van neki spirálja régi most mégis úgy érzi mintha terhes lenne. Ha pedig jól érzi már mozog ezért elvetetni nem lehet. Nem tudja, hogy gyerek vagy az idegesség esetleg valami baj van ott is azért kemény neki a hasa köldök magasan, azért nincs-e neki havija.

Tegnap beszéltünk róla, holnapra van időpontja de addig én itt magamban megőszülök. Ő olyan csupa szív nem akarom, hogy bármi baja legyen, megmondtam h elsősorban ő a fontos aztán ha igaz s nem lehet/nem akar tenni ellene akkor a kicsinek remélem nagyon , hogy tényleg semmi baja a két idős, beteges szülői gének miatt meg a spirál miatt.

ő is odaállt mellém mikor a gyerekem vártam hát ha tényleg lesz egy húgom/öcsém oké, én akár a tejem is elindítom valahogy (hisz ilyen halmozott bajok utn csak a legjobbat kell kapnia), nevelem itthon mint a sajátom hisz a családom része lesz. Anyu elég ha megszüli már az is csoda ha bírja s nem lesz belőle baja utána én már ellátom a kicsit ne fárassza agyon magát akármi is lesz nem fog hiányt szenvedni. Csak legyen mindkettő egészséges.

De most mégis mi a fene ez? Eddig is nehéz volt apuval törődni napi szinten, anyut pihentetni ne agódjon mindenért, gyerekem nevelni ne érezze a bajt, nyugodt gyerekkora legyen. Kicsit kétségbe estem, tudom anyu még inkább de most valahogy sikíthatnékom van amit vele amíg nem biztos minden nem akarom megosztani, most 110%ban melette a helyem.

Szóval inkább rá koncentrálok de magamba se tudom nagyon helyre tenni ezt az egészet ezért írtam hátha tudtok rá valamit mondani ami biztató, vagy van-e aki nagyon későn válalt gyereket mik voltak a családi reakciók, hogy tudnék még segíteni, vagy bármi. Köszönöm, hogy végig olvastátok, és a negatívumra is számítva előre közlöm, nem nem rossz fajta kisebbségiek (itt is tisztelet a kivételnek).