Szülők, akik gyerekkorukban nem kaptak szeretetet, ezáltal nem tanultatok meg szeretni, hogyan viszonyultatok később a saját gyereketekhez?

Több varriáció van: vagy mivel ő nem élhette meg a szeretetett, ő annál többet ad, vagy korábbi élethelyzete miatt hiába szeret is szívből nem képes az érzelmeit megfelelően kimutatni.

Apai nagymamámnak hánytatott sorsa volt, édesapámat imádta de rettenetesen, a mai napig magához láncolta, "nem engedte", hogy új családja legyen. Ezért is váltak el a szüleim.

Anyai nagyimnak szintén nehéz gyerekkora volt, de ő ki tudta mutatni a szeretetét. Szerintem emberfüggő és nyilván még sok más tényező is befolyásolja.

Szerintem ez az emberben ösztönösen benne van. Engem pl. anyukám imád, de az apám utál. Ez napi szintű veszekedéssel jár, én elvesztettem a családomat. 12 évesen kiléptem a családi élet örömeiből, semmiben sem veszek részt, egyszerűen nem vagyok csapatjátékos velük szemben. Nem számíthatnak rám, sajnos az apámmal való rossz viszony rá telepedett az anyámra is. Amikor próbál megölelni én eltaszítom, ha meg akarja simítani az arcom elhúzom a fejem. Pedig imádom, de annyi fájdalmat okoztak, hogy nem fogom még egyszer hagyni. Engem a mai napig nem véd meg senki apámtól, senki. Van családom, de egyedül vagyok a világban.

Viszont a gyerekemet már most imádom, pedig még nem is él. Annak a pici csöppségnek fogom adni azt a szeretetet, amit a családomtól elvettem! Nagyon fura érzés, hogy valaki olyat szeretek aki még nem is él. De imádom, és tudom, hogy nagyon jó anya leszek. Már 5 gyerek ment át a kezemen , a legidősebb 12 éves, igazából mindent tudok a gyereknevelésről.

Kedves Kérdező!

Nálunk is hasonló a helyzet bár én még nem tartok a gyermekvállalásnál.

A szüleim rendben felneveltek, keményen dolgoztak, hogy meglegyen mindenünk -el nem kényeztettek-, megtanítottak bánni a pénzzel és arra tanítottak, hogy ne a látszat&külső alapján ítéljek. Az érzelmeiket viszont nem tudták kifejezni felém.

Én úgy gondolom, ha ez a kérdés már megfogalmazódott benned akkor jó úton jársz és nem lesz baj a gyerekednél sem. Ha törekedsz arra, hogy ne csak szóban tudasd a gyereke(i)ddel, hanem öleled, megsimítod pl karjukat, hátukat akkor szerintem ezzel el lehet érni, hogy ne csak az eszükkel tudják, hanem érezzék is, hogy szeretik őket.