Ti mit tennétek ha a gyereketeket pánikbeteg lenne?

A szülőkkel itt nem lehet mit tenni.

A gyerek helyében nagyon igyekeznék, hogy ne a szüleim előtt jöjjön rám egy-egy ilyen roham, hanem leginkább akkor, ha egyedül vagyok.

"A gyerek helyében nagyon igyekeznék, hogy ne a szüleim előtt jöjjön rám egy-egy ilyen roham, hanem leginkább akkor, ha egyedül vagyok."

Azért hívják "rohamnak", mert nem tudod kontrollálni. Ha valaki tudná kontrollálni, hogy mikor jöjjön rá a roham, azt is megoldhatná, hogy ne jöjjön rá egyáltalán.

Szerintem nem azért beszélnek így veled, mert pánikbeteg vagy, hanem azért lettél pánikbeteg, mert így beszélnek veled.

Innentől kezdve a kérdésnek ilyen formában nincs értelme.

De nyilván segítenék neki.

5-ös, 2-es vagyok.

Én is voltam pánikbeteg, tudom, mit beszélek. A rohamnak is van valami kiváltó oka, vannak előjelei... a kérdező helyében elvonulnék, ha érzem, hogy nő bennem a nyomás. És elkerülném mind a családomat, mind azokat a körülményeket, amik rohamot idézhetnek elő. Így értettem.

Én elvinném pszichiáterhez, mert a pánikbetegséggel ORVOS foglalkozik, nem pszichológus.

De mivel a szülők ilyen állatok, és egyértelműen miattuk beteg a gyerek, pk nem fogják normális orvoshoz vinni a gyreeket, hiszen ha ő meggyógyulna, akkor a két dinka szülőnek szembe kéne néznie a valósággal: ŐK maguk a betegek, csak eddig a gyerek mint családi bűnbak hordozta a saját terheiket. Ergo: érdekük, hogy a gyerek ne gyógyuljon meg és orvos kezébe se kerüljön.

Ilyenkor annyit tehetsz, hogy segítséget kérsz a megfelelő helyről. Pl. kezdeményezed az árvaházba vagy nevelőszülőkhöz való kerülésedet. Mert ma már ilyet is lehet.

Kedves 2-es: ha te el tudsz kerülni egy pánikrohamot tudatosan, akkor csak hisztériás vagy, nem valódi pánikbeteg. Ezt meg én mondom.

Valamint nem rólad van szó, hanem egy GYEREKRŐL! Senkit nem érdekel az, hogy te milyen beteg vagy, mert azzal nem segítesz annak, aki kérdez és segítséget kér, hogy riogatod hülyeségekkel.