Ki érezte már úgy, de tutira, hogy a testvérét jobban szereti az anyja? Vagy hogy az anyja nem szereti?

Én sokszor...

Gyerekeit az ember egyenlően szereti. Már ha saját és nem mostoha mondjuk az egyik. Persze normális szülő utóbbi esetben is egyenlőségre törekszik.

Én.

Én. Nem nem szeret, csak a nővéremet jobban. Cserébe engem édesapám szeret jobban. Mégiscsak igazságos a Sors :)

Én. De meg is mondta, sőt azt is, hogy nincs olyan ember, aki mindegyik gyerekét ugyanúgy szereti. Hát jó.

Kettes, lehet, hogy egy így van, de sok szülő képtelen arra, hogy kimutassák. Pl. az első szülött mindig is kitüntetett figyelmet kap. Vagy azért, mert ő a tökély, és azt szeretnék, ha a kistestvér is olyan lenne, vagy azért, mert ő a nagy, s ezért jobban bíznak benne, neki kell vigyázni a kicsikre, stb. Innentől kezdve a gyerekek érezhetik azt, hogy a nagyot jobban szeretik, hisz benne jobban megbíznak, ő a jó tanuló, a nagy meg érezheti úgy, hogy a kicsit szeretik jobban, hisz a kicsivel többet kell foglalkozni, míg a nagytól már önállóságot várnak el, de még igényelné a törődést. Szóval nagyon nehéz azt kommunikálni a gyerekek felé, hogy mindet egyenlő mértékig szereted. Nálunk pl. egyértelműen a bátyám a kedvenc, és ezzel ő vissza is él, de amíg kicsik voltunk, ő is féltékeny volt rám elég rendesen, szó szerint versenyeztünk a szüleink szeretetéért. Én ezt a versenyzést ráhagytam, már saját családom van. Tudom, hogy engem is szeretnek a szüleim, de teljesen máshogy, mint a bátyámat. Bátyám igazi anyuci pici fia, én meg az életrevaló "kislány" vagyok, akivel közel sem törődtek annyit, hisz mindent megold... Persze ezzel egy időben apuci szeme fénye is vagyok, de hát egy apai kényeztetés a nyomába se ér egy anyainak. Legalábbis felénk... :) 28N

Sajnos nem csak hogy a legidősebb gyereket szeretik jobban, mert ő az "első", de az utolsót is, mert ő a "legkisebb". Szegény középsők meg csak úgy vannak.... ezt nagyon sok családnál látom...

Igen, sajnos a középső gyerek szindróma egy létező fogalom.