35 éves vagyok. Hosszú nyugis időszak után újra kezd romlani anyuval a viszonyunk. Mit tegyek?

Nem kértem tőle bocsánatot, ő se tőlem, ha hibázott. Együtt éltünk, mint rokonok, de nem ölelt át, puszilt meg, viszont ha olyat tettem, ami neki nem tetszett, azért kaptam. Mikor annyira beteg voltam gyerekkoromban, hogy otthon kellett maradnom, inkább jártam volna betegen iskolába, annyira fagyos volt a hangulat. Szinte hozzám sem szólt, mert az én hibámból neki táppénzre kellett mennie. Én biztatom a gyerekeim, hogy azzá váljanak, amik szeretnének lenni, de a mama csak kritizál. Hogy nem jól mondják az r-betűt. És? Majd javul még a kiejtésük. Nem maradnak vonalon belül, mikor szineznek. Akkor mi van? Ne mondjam a lányomnak, hogy szép, mert beképzelt lesz. És akkor a kislány rákérdez, hogy miért mama, én csúnya vagyok? Amikor folyamatosan negatív véleményeket hall a gyerek, persze, hogy rosszul esik neki. Amikor jön hozzánk és mondom a gyerekeknek, hogy adjanak puszit, van, hogy elhajol, hogy ugyan, nem kell mindig ez a csókolózás... Soha nem tudtam meggyőzni arról, hogy esetleg másnak is lehet igaza, mert ha a fejébe vett valamit, azt onnan nem verte ki senki. Ha most szólnék, hogy állítsa le magát, az lenne az eredménye, hogy nem jönne többet. De a gyerekeknek csak a nagyanyjuk. A férjem csak nekem mondja el a véleményét, de látom rajta, néha már majd' felrobban, amikor anyám litániáját hallgatja, hogy ezt így kell csinálni, azt meg úgy. A múltkor betelt a pohár és megmondtam anyámnak a magamét, és mi lett az eredmény? Hónapokig nem beszéltünk. A gyerekek meg kérdezik, hogy a mama miért nem jön? Sajnos annyira fafej, már nem hiszem, hogy változni fog, de én sem fogom hagyni, hogy olyan kapcsolata legyen az unokákkal, mint velem volt.

Nem óvom a széltől is őket. Én is megszidom mindkettőt, ha rossz fát tesznek a tűzre, sőt büntetést is kapnak, ha olyat tesznek de nem tartok haragot napokig. Az óvodában is akad, aki terrorizája őket, de bírják, mert itthon feltöltődnek. Itt anyámról van szó. Én már inkább csak vinném hozzá a családot, és onnan akkor jövünk el, amikor akarunk, de azzal meg az a gond, hogy ott meg nem lehet kiabálni, rendetlenséget csinálni, ugrálni, semmit. Igen, legszivesebben nem is találkoznék vele. Ronda dolog, tudom. De a férjem is, annak ellenére, hogy idegesíti őt is azt mondja, hogy csak hívjam el, hogy a gyerekeket lássa, csak az anyám.