Szerintetek mi lehet a gond egy olyan nevelésben, ahol a szülő (legtöbbször anya) jön állásinterjúra a gyerekkel, aki 18-23 éves? Gyakorlatilag ez milyen módszerekkel előzhető meg?

Ez szerintem 90%-ban azért van, mert a szülő így lehet csak biztos benne, hogy legalább az interjúra elmegy a gyerek, ugyanis esze ágában nincs dolgozni.

Lásd: Gyakori kérdések, "Miért kell 18 évesen dolgozom? Pont annyiba kerül eltartani, mint eddig." ill. a "Miért kell egyből elküldeni vkit dolgozni, amint betölti a 18-at?" jellegű kérdéseket a fiatalság részéről.

Másrészt tényleg esze ágában nincs dolgozni, ezért másnap képes annyi önállóságra, hogy lemondja a munkát, aztán a szülőknek elmondja, hogy nem őt vették fel.

Honnan veszem?

Tapasztalat.

18 éves húgom pont ezt csinálja.

Jelenleg ott tart, hogy jó lenne valahol továbbtanulni, mert addig se kell dolgoznia, és jó bulik vannak a koleszokban, ahol azt csinál, amit akar, távol anyutól.

Hölgyeim és uraim, a jövő diplomása!!

Nem hiszem, hogy létezik szülő, aki konkrétan arra nevelné a gyerekét, hogy inkább legyen prosti, mert az könnyebben és többet keres, vagy inkább gépezzen otthon egész nap, mert dolgozni macerás, de valahogy mégis erre felé tendál a fiatalság.

Nem vagyok még olyan öreg, de egy-két kamaszról már most se tudom elképzelni, hogy fog önállóan megélni. Leginkább sehogy.

És ezek mellett arra néznek fel, akinek van pénze munka nélkül, aki iszik, úgy váltogatja a partnereket, mint más a zoknit, és legtermészetesebb dolog, ha elszívnak egy-egy füves cigit. Suliba azért járnak, mert muszáj.

Dolgozni úgy gondolják, hogy nem muszáj.

Ez, amit a kérdező leírt, szerintem nem más, mint a szülők utolsó kétségbeesett próbálkozása arra, hogy a gyerekből rendes, becsületes, dolgozó ember legyen, akár akarata ellenére is.

Engem utoljára apukám vitt el, mert neki útba esett, meg amúgy sem jó a buszközlekedés. Kint megvárt a kocsiban azt ennyi. De hogy be is vinni???? SOHA.

Mint interjúztató közölheted az alannyal, hogy egyedül méltóztasson megjelenni a helyszínen.

Kedves #22, azért rakjunk rendbe egy-két dolgot:

1, Senkit nem lehet akarata ellenére egy adott munkahelyen munkára kényszeríteni... ha valaki nem akar ott dolgozni, az jó esetben másnap lelép, rossz esetben ott marad - és termeli a veszteséget.

2, Sem a munkahelynek, semn a felsőoktatásnak nem feladata pótolni azt a nevelést, amit a szülő a gyerek úgy sacckb első 10 évében elmulasztott. Nem ezért vannak. Éppen ezért egy munkahely vagy egy iskola (általánostól felfele) arra van berendezkedve, hogy azok vannak ott, akik ott akarnak lenni, tanulni vagy dolgozni - éppen ezért semmit nem tudnak tenni a kényszerből ott tanyázó munkamorál-züllesztőkkel.

Szóval NEM, egy szülő ne az egyetemtől/munkahelytől várja, hogy az majd "megneveli" a gyerekét...

Az az én szememben nem baj, ha elkíséri az állásinterjúra a szülő a még kezdő gyerekét, de ha már be is megy az interjúra, és nem kint várja meg, az öngyilkosság. Nem értem, a szülőnek ilyenkor hogy nem fut végig az agyán, hogy maga vágja a gyereke alatt a fát. Mintha mezei anyuka ömlengésére és tárgyalási készségére automatikusan csapot-papot eldobva felvennék a gyereket, mintha nem lenne még ezer ilyen anya az országban. Helyette az az üzenet jön le, hogy a gyerek egy önállótlan balfék, amit meg egy értelmes munkáltató sem nézne jó szemmel, kivéve ha amúgy is simlis, és kihasználná.

Engem mondjuk orvoshoz szokott elkísérni anyukám néha, még most, 24 évesen is, de azért, mert ő is orvos, és sok helyen döbbenetesen érezhetően lelkiismeretesebbek és barátságosabbak az orvosok, ha bent van egy kolléga. Szóval ha komolyabb bajom van, néha ott van anyukám biztosítéknak :D.

Idén januárban egy mesterszak szóbeli felvételijére jött egy lány az apukájával. Az apuka próbálta a lányát összebarátkoztatni a többiekkel amíg vártunk a sorunkra. Gondolhatjátok ki fog mellé ülni első nap, tiszta debil lehet a csaj.

Különben nekem is "ki van nyalva a s.ggem", de attól még életképes vagyok. Egyetem alatt már nem, de középiskola végéig kb mindenhova furikáztak hogy ne kelljen bkvznom, persze már az előző sarkon kirakattam magam, nehogy meglássák hogy "életképtelen" vagyok.

Egyik előző: Nekem is az audmaxot kellett megtalálnom, úgy sem egyszerű hogy bp-i vagyok :))

l23

"Az egy dolog, hogy szerintünk ez ciki, de nézzük a gyerek szemszögéből: fogalma sincs, hogy kinek mit kéne mondani, már onnan kezdve, hogy bemegy az épületbe, és már ezen izgul, hogy kit hogy szólítson meg."

Nem tudom, akkor minek járt iskolába. 4 évet voltam külföldön, ott is egyedül jártam állásinterjúra. ÉS ott 4 x olyan nehéz volt, mint itthon. Nyelv és a nem ottani munkatapasztalat miatt. És bizony voltak olyan kérdések alatt, ami itthoni állásinterjún elő sem fordult.

Megcsináltam, egyedül. És ebből kifolyolag erősebb lettem. 2 éve voltam egy állás interjún, olyan kiálásra sikerült szert tennem, és magbaiztosságra, hogy a jövendőbeli főnök zavarodottságában 3x mutattkozott be. Után egy másik interjút kellett lenyomnom ennél a cégnél a következő szintet, ott meg teljesen zavarba jött a csaj, és azt mondta 5 perc után itt írjam alá.

Na ezaz, amit te a saját tapasztalait árán tanulsz meg. Nem attól, hogy apuci kísérget.

Suli mellett dolgoztam 18 évesen volt az első állás interjúm, egy haverom adott egy telefonszámot, hívjam fel. Fel is hívtam másnap interjúm. Oda se apám kísért el. Fel is vettek.

Az első nyári munkámat viszont apámon keresztül kaptam. Mondjuk akkor 11 éves voltam, és több pénzt akartam nyárra. De a német tudásomat ott is bizonyítani kellett.

"Nem tudom, akkor minek járt iskolába. "

Pont ez jutott az eszembe. Mit tanult 18 éves koráig?? Mire tanít akkor az iskola? Mire tanították a szülők???

Azért ahhoz nem kell atomfizikusnak lenni, hogy valaki bemegy egy épületbe, a portán közli, hogy XY-hoz jött, megmondják hová kell mennie, odamegy, vár amíg behívják és kész.

Az én 10 és 12 éves gyerekeim az előző tanévben fél évet külföldön jártak úgy suliba, hogy amikor bekerültek nem beszélték a nyelvet, tanév végére már tudtak valamit. Nyárra hazautaztak, mire visszajöttek már átköltöztem egy másik városba 100 km-rel odébb. Szombaton éjjel megérkeztek az általuk egyáltalán nem ismert városba, vasárnap megmutattam az új sulit a lakáshoz közel, hétfőn az apjukkal beszaladtak beadni a megbeszélt papírokat, ott voltak fél órát. Másnap reggel kaptak egy lakáskulcsot és elrohantam dolgozni. Tök egyedül mentek be a suliba majd haza az új lakásba (kedden, amikor szombat éjjel jöttek!!!!!). Megtalálták az idegen városban, még nem erős nyelvtudással bementek megkeresni az osztályukat és már aznap délután úgy jöttek haza egyedül, hogy barátaik vannak. Gyerekekről van szó.

Aki 18-23 évesen anyuci-apuci s...ggébe bújva kullog be egy állásinterjúra, az életképtelen.