Egyetemista (elsőéves) gyereketeket mekkora összeggel támogatjátok/hó?
Budapesten jár egyetemre a lányunk, nappalis, de sajnos önköltségesre vették fel, így ösztöndíjra nem jogosult. Diákhitellel fizeti a képzés költségeit, minden más költségét – szerintem – mi finanszírozzuk, mégis mindennaposak itthon a követelőzések, hogy semmire nem telik neki. Havonta 40.000 Ft-ot tudunk neki adni, amiből ő veszi meg a BKV bérletét és fizeti a mobilszámláját + mobil Internetét, vagyis 26.000 Ft tisztán marad neki „mindenre” (kivéve – mivel itthon lakik velünk - a lakhatást, rezsit és kaját, amit mi biztosítunk). Mégis állandóan – szemtelen stílusban – jelenti ki, hogy mi vagyunk igénytelenek, ezért nem értjük, hogy ez a pénz semmire sem elegendő.
Arra lennék kíváncsi, hogy más egyetemisták mennyiből jönnek ki, és valóban divat-e a szülőktől követelni, hogy minden igényt ők álljanak anyagilag. Szerintem ez óriási összeg, és úgy vélem, amennyiben a rengeteg igényre költeni akar, akkor azt magának kell(ene) előteremtenie. Hogyan gondoljátok? Én egyetemista koromban már rengeteget dolgoztam a tanulmányaim mellett, illetve fel sem merült bennem, hogy pedagógus szüleimtől egyszer is „követeljek”.
Tényleg én vagyok az „ős-lény”, aki lemaradt ettől a mai világtól, vagy a lányunk bolondult meg a gazdag baráti köre hatására?
válasza:26
„Havi 200 000 HUF-ból épp,hogy elél egy diák Budapesten,ha nem vesz semmi extrát csak a kaját meg a rezsit fizeti. „
Ezt a 200000-et kifejthetnéd, hogy érted, (mit tartalmaz), mert tényleg a valóságot szeretném látni, kívülállótól hallani. Sok család él ennél kevesebből. Azt nyilván nem akarom, amiket említesz, de irreális valóságkép további megélését sem szeretném. Mi lesz majd, ha kezdő diplomásként jóval kevesebbet keres, és azt kell beosztania, akkor is álljunk helyt helyette? Hogy érti meg, mennyit ér a pénz, ha mindent megkap, irreálisan sokat. (mellesleg bármennyit el lehet költeni, és társasági életnek nevezni.
„Dolgozni elég nehéz úgy,h kevés a szabadideje, nem tudja előre,hogy mikor ér rá.”
Hát, ahogy látom, beleférne neki, csak „nem az ő színvonala az 500 ft-os diákmeló… Majd a diplomával is alul fogja kezdeni, erre kellene felkészülni. (péntek délutántól vasárnap estig például beleférne. vagy a fordítás rugalmasan beosztható lenne…) Indok arra, hogy valaki ne dolgozzon, mindig felhozható.
A fő problémám, belátom: utálja az egész egyetemi életet, nem érdekli, amit tanul, csak azért választotta, mert ezzel a diplomával lehet majd (szerintem elméletileg) a legtöbbet keresni. Hát, én úgy vélem, ma még azt sem tudni, mi lesz holnap a munkaerő-piacon.
válasza:
válasza: válasza: válasza:Elsőéves egyetemista vagyok.
Államin és van ösztöndíjam is. Az pont elég arra, hogy a heti ingázásaimat fizessem.
A kollégiumot szülők állják és ezeken a költségeken felül kb havi 20ezret kapok költőpénznek.
Ebből veszek bérletet, ételt ha elfogyna a magammal vitt vagy megkívánnék mást, alkalmanként egy-egy ruhadarabot és szórakozást is ebből fizetem.
Ha szükség lenne könyvre vagy egyéb iskolával kapcsolatos dologra akkor kapok plusz pénzt, de igyekszem olcsóbban kihozni a dolgaimat (mondjuk felsőbb évesektől negyedannyiért veszek tankönyvet)
válasza:Elsőéves egyetemista vagyok, önköltségesen tanulok, mert 465 volt a ponthatár, nekem meg csak 430 lett... Aki önköltségesen tanul, nem jogosult semmilyen kedvezményre, ösztöndíjra, így ez a lehetőség ki van lőve. Nagymamám tud segíteni a tandíjban, ha ez a lehetőség nem lenne, nyilván másik szakot választottam volna. De van ez a lehetőség, ami nagyon sokat jelent nekem. Anya egyedül nevel, nem könnyű neki. Sok segítség, hogy a saját városomban járok egyetemre és van itthon lakhatásom és biztosítva van az étkezésem. Mellette heti 20 órában dolgozok a helyi klinika könyvtárában, ami azért jó, mert nem nyolctól délig kell bent lennem, hanem amikor nekem megfelel az óráim mellett. A munkát így is el tudom végezni. A minimálbér felét keresem és legalább 2 évnyi tapasztalatot is szerzek.
A gyermeked nagyon el van tévelyedve, de nekem is sok olyan csoporttársam van, akiknek ki van nyalva a feneke és a legnagyobb gondja, hogy unja, hogy délben kell felkelnie. Közölheted vele, hogy ti mindenben támogatjátok, kap ételt, internetet, telefont, lakhatást, de zsebpénzre már nem futja. Ha nem tetszik, mehet albérletbe és mehet dolgozni. Ti szívesen támogatjátok, de nem ő sz@rja a spanyolviaszt. Ha 26 ezer forint semmire sem elegendő, akkor mehet szépen megkeresni részmunkaidős állásban, vagy ami még jobb, diákmunkában. Majd ott megtanulja, hogy mennyit ér az a 26 ezer forint, ha a mekiben kell összeszednie teszem azt.
válasza: válasza:Nekem a legjobban az fáj, hogy semminek nem tud örülni, és mindig többet akar. Éppen ezért akarok ennek a telhetetlenségnek véget vetni. Nem vagyunk önző szülők, éppen a másik véglet. Még az utolsót is, meg az azt megelőzőt is a gyereknek adnánk, továbbra is, de a legfájóbb a stílus, a "lenézés", pedig hol van még a diplomától... Ugyanakkor azt is belátom, hogy fokozatosan kell megismernie a valóságot, amiről hallani sem akar, hiszen a gazdag barátnőknél mást lát! A férjem szerint majd az életben megtanulja, addig a mi kötelességünk gondoskodni róla. Igen, de hol van a lányunk oldaláról elvárható bármiben segíteni akarás, vagy házi munkában részvétel? Mindent elvárni, ez nem mehet így tovább. Nem bírom az állandó vitákat, mert, amikor át akarnám beszélni ezeket a gondokat, nem hagyja, nem érdekli.
Az a 200.000 Ft-os budapesti diák megélhetés - számomra kissé felháborítónak tűnik. Ki állja, és miért?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!