Milyen arányban nevelés és a hozott anyag a gyerek személyiségében? Mennyit tud változtatni a szülő?

Én kislányként 100% apám voltam. Akaratos, konok, gonoszkodó, önérzetes.

Aztán mivel anyu nevelt, az ő türelme és nevelése hatására egyre inkább az ő értékeit, értékrendjét szívtam magamba, és mára már 90%-ban olyan vagyok, mint ő. Talán csak a fenenagy önérzetem maradt meg. :)

Egyetértek elsővel..

A legtöbb dolgot a szülőktől veszik át a gyerekek..

TEhát ha ezeket tapasztalod, elég gázos szüleik vannak ezeknek a gyerekeknek...

és igen, a szerethiány sajnos nagyon sokat nyom a latban.. pl az agresszív ordítozós srácoknál.. de persze máshol is.

Amin túl tehetetlen? Ha akkor jön rá hogy elszúrta, amikor a gyerek már 16 éves elmúlt. .valaki szerint 12.. ez is változó.

65 %

35 az öröklés....

önismereten és pszichológián ezt tanították..

tehát pl tanulás esetén nem lehet arra hivatkozni, hogy az apám sem volt jó tnuló, mert 65 % a szorgalom, és kitartás lérdése

A személyiséghez kell hogy igazodjon a nevelés. Egy picit lehet alakítani, de a személyiség ki fog ütközni.

Nekem két gyerekem van, mind a kettő tök más személyiség. Nagyon kicsi a korkülönbség, kedvenc nincs, mindent egyformán kapnak és a kis korkülönbség miatt is ugyanazok a szabályok, kivételezés nincs.

Az egyiket kérni kell és megcsinálja, ha nem és még egyszer szólok, akkor bocsánatot kér és megcsinálja. Kiabálni, hangosan rászólni nem szabad, mert összetörik a lelke. Hagyni kell kibontakozni és magától is jól teljesít.

A másik először kifogásokat keres, majd megmagyarázza, hogy kinek a hibája, hogy nem csinálta meg. Addig nem vesz semmit komolyan, amíg nem adok elő kaszárnyaudvari üvöltözést, hiába szólok előtte normálisan ezerszer. Azokat tiszteli (tanárok pl), akik erős személyiségek és nagyon szigorúak. Mellettük teljesít, de ehhez ostort kell csattogtatni. Aki egy kis gyengeséget mutat, meg próbál vele beszélni valamit, egyezkedne, azt megeszi reggelire.