Szerintetek kinek van igaza?

Szóval az egész ott kezdődik, hogy a tesóm (5 év van köztünk) felkészítőre jár, hetente 1x, 1500 ft 1 nap az hogy foglalkoznak vele + az ebéd. Anyám elküldött a boltba, hogy váltsak fel pénzt, mert kell az apró a tesómnak (én vagyok az időssebb). Anyám mondta, hogy úgy váltsam fel a pénzt, hogy legyen benne 200ft is, mert az +ba kell a tesomnak. Kérdeztem mire, ilyen magyarázatot kaptam hogy "hát az ebéd meg minden". Aztán elment a boltba, mélyen elgondolkodtam magamban, és eszembe jutott, hogy az 1500 ft-ban benne van az ebéd is. Haza mentem, lelepleztem őket, és akkor kijött a gombolyag vége, hogy közben mennek a városba is, és kell neki kis pénz. Ha őszintén megmondják, én azért nem szólok semmit, mert hát énis voltam már a barátnőmmel városba, mikor pénzre volt szükségem. Anyám a fejemhez vágta, hogy mi az amit én nem kapok meg, és én mondtam, mert van egy kis apróság, ami miatt már hetek óta könyörgök, azt is csak most kapom meg, mert lelepleztem.

Meg máskor is már hazudtak nekem, ami nagyon rosszul esett! Nekem az őszinteség mindennél fontosabb! Én úgy döntöttem, hogy ezentúl nem szólok egy árva szót se, magamba tartok mindent, de azt tudom, hogy ha nekem egyszer gyerekeim lesznek, én ne ilyen legyek velük. Mit gondoltok? Talán tényleg én vagyok az aki mindig problémázik? Mi a véleményetek?

Neharagudjatok ha kicsit hosszú lett, köszönöm ha elolvastad!