30 éves múltam és a szüleim még mindig beszólnak mindenért. Hogyan lehet megtanulni a "nem veszem fel" gondolkodást?

De a családodnak nem vagy kevés. Gondolj erre.

Amúgy meg ne keresd őket, elég évente 2x beszélni, de csak akkor ha normálisak. Hagyd őket a fenébe, és ne akarj olyan lenni aki elengedi a füle mellett, mert nem olyan típus vagy és soha nem leszel az.

Szakítsd meg velük a kapcsolatot, hidd el jobb lesz neked. Ha mégis jelentkeznek valami csoda folytán akkor meg szabályozd őket. Mihelyst olyat mond szólj neki és rakd le a telefont, te ne látogasd őket. Ha leszólja a lakásod akkor küld haza. És indokold is meg nekik miért teszed, mond meg hogy ez neked rosszul esik.

Meg vagy elégedve magaddal, és az életeddel?

Boldog vagy a pároddal, és a gyerekkel?

Felnőtt ember vagy már!

Nekem is hasonlóak a szüleim!

Elég jól állnak anyagilag, és ők azt hiszik, hogy a pénz a minden, az a legfontosabb, és bármit meg lehet vele venni.

Na meg azt, hogy csak az számít, akinek van pénze!

Én nem vagyok gazdag a párommal, de boldogan élünk.

Anyámék nagyon ritkán hívnak fel, szinte csak akkor beszélünk, ha én hívom őket. Akkor is folyton kioktat anyám. Ha megbetegszem, biztos én tehetek róla, hisz sosem törődtem magammal. Ha boldog vagyok, ne aggódjak, úgyis elmúlik majd, hisz nála is ilyen szokott lenni, ez az élet rendje...stb.

Volt olyan, hogy tényleg elég szarul álltunk, és egyikünk se töltötte fel a telefonját vagy három hónapig. Ez idő alatt egyetlen egyszer nem hívott fel...

Két választásod van: vagy letojod, amit mondanak (ez nyilvánvalóan nem megy), vagy visszaadod a kölcsönt (ez sem javít semmin, de hosszú távon ők kevesebbet fognak cseszegetni, te meg egy fokkal jobban érzed magad).

"viccesen megjegyeztem, hogy biztos el lettem cserélve a kórházban, erre apa kifakadt, hogy ő ebben biztos." - Örülök, hogy te biztos vagy benne, én csak remélem, hogy nem ilyen szar emberek a szüleim.

"Neked azért nem volt leánybúcsúd, mert éppen abortuszokra jártál!" Persze... ne haragudj, te hogy tudod embernek nevezni maga, meg tükörbe nézni úgy, hogy ilyen undorító, gerinctelen módon beszélsz a saját gyerekeddel? Nem süllyedsz el? Mert nekem már ég a pofámról a bőr a nevedben.

Egyébként meg egyáltalán ne hívd, ne keresd őket - minek is tennéd, hát kell ez neked? A kötelező eseményeken jelenj meg, de minden ilyen beszólást fennhangon tegyél nekik kellemetlenné. Ha nekik nem ég a pofájukról a bőr, neked sem fog.

Kedves Kérdező! Felnőtt emberként ne másoknak megfelelő életet akarjál élni, hanem olyat ami hozzád passzol.

Szülők véleményére is csak akkor adjál valamennyire, ha érzed hogy nem csak dumálnak, hanem amikor lehetett erőn felül támogattak anyagilag is.

Sokak örülnének egy ilyen "átlagos" életnek. Hamar megtalált szerelem, férj, saját ház, gyerek, munka, diplomák.

Szóval ne gondold, hogy te bármiben is kevesebb lennél. Sőt! Sokaknak ez mind nem adatik meg.

A szüleid meg bocsánat, de nem normálisak. Inkább örülnének, hogy mindegyik gyerekük egy külön egyéniség. Bevallom én nem nagyon vágynék a társaságukra. Főleg a "kedves" beszólásaik után. Ha nem támogatnak, akkor legalább ne bántsanak.

Szerintem örülj neki, hogy olyan vagy amilyen, és találkozz velük minél kevesebbet. Majd ha nem lesz senki, aki rájuk nyitja az ajtót, mert tesód utazgat, akkor talán rájönnek, hogy milyen jó, hogy vagy te is.

Kedves kérdező!

Ha így folytatod, akkor teljesen tönkre fogják tenni az életedet. Mint írtad, érzékeny lelkületű ember vagy és ők jól tudnak manipulálni. Kit érdekel, hogy a húgodnak milyen ruhái vannak, hol nyaralnak, mennyi pénze van a pasijának?! Az a fontos, hogy a saját életedet boldogan éld. A gyerekeidnek és a párodnak egy boldog édesanyára van szükségük, nem pedig egy önmarcangoló nőre.

Próbálj meg kemény lenni, mert ők nem fognak megváltozni, ráadásul ahogy öregszenek úgy fognak egyre több dologban rád támaszkodni. Nagyon nehéz helyzetben vagy, de ha hagyod magad, akkor ez egyre rosszabb lesz.