Anyám pasijához költöztünk, aki a saját gyerekét teljesen elkényeztetni, míg tőlem minden fillért sajnál. Hogyan ne érezzem magam rosszul?

Apu és anyu még kicsi koromban elváltak, aput nem is ismerem, mi anyuval eddig kettesben laktunk, méghozzá elég szerény körülmények között, de most odaköltöztünk a némileg tehetősebb pasijához, akivel fél éve van együtt. A pasinak van egy 7 éves lánya, aki mindent megkap, amit csak kiejt a száján. Hatalmas szobája van, külön gardróbja, saját lova, és egy csomót utazik az apjával, bejárta már a fél világot. Én csak álmodoztam hasonló gyerekkorról. Nekem egy icipici kis félszoba jutott a pasi lakásában, ami a régihez képest nagyon jó, mert amíg ketten laktunk anyával a kis garzonban, nem volt külön szobám, de sajna most is ugyanúgy csak egy pár cipőm van, ugyanúgy le kell mondanom a nyári táborokról, és ugyanúgy turkálóból öltözöm, mint eddig. Tudom, hogy anyám pasija nem tartozik nekem semmivel, hiszen nem vagyok a gyereke, és nem várhatom el tőle, hogy költsön rám, de nagyon rossz érzés ez, hogy egy háztartásban élek velük, és ekkora a különbség. Olyan kis hamupipőkének érzem magam. Mintha csak egy kolonc lennék, hiszen ennek a pasinak igazából csak anyám kell, vele törődik, neki kifizeti a fodrászát, én viszont tök fölösleges vagyok, sőt... hiába beszél velem kedvesen, hiába jópofizik, egyáltalán nem tűnik őszintének, hiszen amikor szükségem lenne valamire, mert mondjuk elszakadt az iskolatáskám, akkor simán elnézi, hogy hetekig egy vászon válltáskával járok suliba, míg végül az egyik osztálytársam nekem nem adja a régi kopott táskáját, mivel hogy ő újat kapott. (Anyura nem haragszom ezért, mert tudom, mert épp egy nagyobb váratlan kiadás ért minket, részben miattam, és a következő fizetéséig nem maradt szinte semmi pénze.) Sosem fájt ennyire szegénynek lenni, mint most, annyira haragszom erre a pasira! A nagyi azt mondja, hogy nem szabad haragudnom rá, sőt, hálásnak kellene lennem, hogy magához fogadott minket, mert ez is áldozat, és anyunak így most nem kell albérletet meg számlákat fizetnie, és ez milyen nagy segítség... Szerintem meg ez csak álca, valójában ingyencselédeknek költöztetett oda minket, és ennyit megért neki a dolog, mert anyu főz-mos-takarít, és engem is folyton befognak a házimunkába, és sokszor én megyek a pasi gyerekéért is a suliba. Mindenki azt mondja, nyugodjak le és ne követelőzzek anyám pasijától, mert így is sokat segít, de senki nem érti, milyen rossz érzés ez! Én nem akarok így élni!