Akinek nem múlik el a szülés utáni ideiglenes depressziója, tehát tényleg megbánta a gyereket, az mit tud csinálni?

Annak nincs vesztenivalója, tehát türelemmel tovább vár.

Azonkívül tudja, hogy nem ő nem normális, hanem a depi, ezért nem hagyja uralkodni magán: csak elmúlni hagy neki esélyt.

Vannak dolgok amik megölni akarnak és hogy ez meg ne történjen: meg kell ölni őket. Ilyen a depresszió is meg némely más érzelem.

Vagy ő vagy a depi. Ha szülés utáni depiről van szó az attól ugyan nem fog szűnni, ha a gyereken túlad.

Sokkalinkább mégnagyobb lesz a depi.

Ha mégsem, akkor jobb soha ilyennel szerelembe esni, mert ha a saját gyerektől depis lesz és marad, és a gyerektől szabadulástól tér magához, akkor nem életszövetséges hanem veszélyes kolonc.

Ha ez tulajdonsága akkor ez súlyos betegség amiből gyógyulni kell vagy megöl sőt másra is veszélyes.

Én abban bíznék, hogy a dolog vagy múlékony ha kicsit lassabban is vagy egyrészt kezelhető, másrészt olyan egyéb oka van (pl reménybeli pasi részéről cserbenhagyás) ami nem az ő fogyatéka inkább csak reakció egy problémára, ami legközelebb elkerülhető lesz kicsit felelősebb hozzáállással az élethez.

A szülés utáni depresszió nem azonos a gyerek megbánásával. A gyerek megbánása arról szól, hogy akarta-e a gyereket vagy sem és ez változott-e. A depresszió pedig egy betegség, amire lehet hajlama valakinek, de a hormonháztartás nagy kilengései és az erőteljes fizikai igénybevitel is előhozhatja, erősítheti.

Ott kéne kezdeni a dolgot, hogy segítséget kér a családtól, a barátnőktől (tőled is) és szakorvostól. Oldjátok meg neki, hogy tudjon kicsit létezni. Nem bulizni, hanem eleget aludni, kicsit csendben lenni, vagy olyan zajban lenni, ami nem gyerekordítás.

Minden anyának nehéz időszak ez (!), depressziótól függetlenül. Pl. a mostani közvetlen kolléganőm - akinél kiegyensúlyozottabb és fegyelmezettebb, jobb embert nehéz lenne találni - mondta, hogy az az időszak borzasztó volt, mert az alvásmegvonás miatt teljesen ki volt.

Ezen kell segíteni és ha depressziós, akkor azt pszichológussal kezeltetni. Ha ezeken túl van, akkor kezdhet gondolkodni azon, hogy tényleg szereti-e azt a gyereket és tényleg random oda akarja valakinek, csak ne kelljen vele foglalkozni.

A fenti köröket meg kell járni, mert gyerek nélkül sem habostorta az élet. És ha most örökbe adja, vagy elszúrja a gyerek életét, akkor azzal saját magát és a gyereket is örökre megnyomoríthatja, és akkor aztán 100% az élethossziglan tartó depresszió.