Hány éves korától engedtétek a gyermeketeket egyedül menni iskolába?

Nálunk egy kicsit érdekes volt a helyzet. Amikor a fiam elkezdte az általános iskolát vidéken laktunk, ahol mindenki ismer mindenkit. Az iskola gyalog jó ha 5 percre volt, így a fiam már első osztályban egyedül sétált be a suliba. Bár nem egészen egyedül, mert mindig volt valaki akivel elsétált. Vagy a környéken lakó kis osztálytársaival ment be, vagy éppen ment a szomszéd nénike az iskola melletti boltba vásárolni, és vele ment, vagy volt, hogy én mentem oda, és velem jött.

4-dik osztályos korában Budapestre költöztünk. Ott megint más volt a helyzet. Busszal kellett mennie olyan 6-7 megállót. A buszmegálló a házunk előtt volt, és a másik meg pont az iskola előtt. Egy darabig úgy ment iskolába, hogy ő egyedül busszal, de mi "titokban" követtük, hogy minden rendben van-e. Olyan 1 hónapig követtük, és figyeltük, hogy minden oké. Majd a szomszédba lakó osztálytársával együtt jártak suliba..

Elsős volt, és kb. a második héttől egyedűl mehetett. Ez úgy volt, hogy nem tudott róla, hogy én kb. 50 méterre lemaradva mentem utána. Olyan édi volt a gyerek, majdnem minden kirakat előtt megállt (amúgy ki nem állta, ha én egy kirakat előtt megálltam), és hosszasan szemlélte az árut. De nem késett el mégsem. A suli kb. 15 percre volt, gyalog. Kijelölt gyalogátkelőn 2x kellett átmennie. Ott nagyon figyelmes volt. Ezt már az óviban is megtanították neki. (Az óvoda utolsó évében is egyedűl mehetett, de az csak egy rövid utcára volt, keresztutca nélkül.)

Szerintem nem az életkortól függ. Az utat többször meg kell tenni a szülővel közösen, és aztán a gyereket is megkérdezni, hogy tudna-e egyedűl menni. A legtöbb gyerek igent mond, mert önállóak, és ez segít abban, hogy egészséges önbizalmuk alakuljon ki. Sokszor segít, ha 2 osztálytárs együtt megy iskolába.

Ötödiktől jártam egyedül, 11 éves voltam. Gyalog kellett menni Pest belvárosában kb 20 percet (jó sok keresztetződés és sötét mellékutcák, nem a legjobb környék). Én hisztiztem ki magamnak, nagy nehezen. Szerettem, szinte sosem volt baj. Volt, akivel együtt tudtam hazajárni, kiderült, hogy arra laknak ők is. Egyszer belém kötött két roma kisgyerek, fellöktem őket és elszaladtam. Meg a munkások kiabáltak le a házak faláról, hogy de csinos vagyok, stb. Ennél több probléma sosem volt. Najó, talán akkor, amikor már hatodikos voltam, és útvonalat váltottam. Nem értem haza időben, mert ugye szét akartam nézni, és nem hívtam telefonon anyát, hogy otthon vagyok. Nagyon megijedt, hogy mi történhetett, de megbeszéltük, és utána hagyott kísérletezni az útvonallal. :DEgyszer el kellett kezdeni hazaengedni egyedül. :)

Ti jó környéken laktok, csak egy busszal kell mennie. Ha megbízol benne, hogy nem csinál hülyeséget, és kap egy mobilt, amiről eleinte felhív, ha beért, és akkor is, ha hazaért, szerintem megpróbálhatjátok.

21/L

Az általános iskola 5 percnyire van a szüleim lakásától. Oviban is volt, hogy ebéd után egyedül mentem haza mert kaptam kulcsot.

Első osztályban a legelső nap kísért el anyukám, utána mondtam neki hogy ne jöjjön mert ciki. Egyedül jártam onnantól kezdve.

Unokahugom 2.-os, reggelente egyedül megy suliba.

kb 10-12 percnyire laknak a sulitól... Legalább 2x vagy 3x át kell mennie az úton.

mi vidéken laktunk, a suli jó 4-5 km-re volt, tömegközlekedés nélkül persze, szóval engem vittek kocsival. viszont félutánonként úszásedzésre 8 éves koromtól egyedül mentem, vagyis eleinte két másik gyerekkel. forgalmas út nem nagyon volt, viszont a ligeten sosem szabadott keresztülmennünk.

5.től kezdve meg már nem is vittek sehova, mindenhová bicikliztünk.

most budapesten lakom. elég jó környék, hogyha lesz gyerekem, a környékben biztosan mozoghat majd. a ti kerületeteket nem ismerem. viszont vannak olyan részek, ahol még én sem merek egyedül mászkálni. nem kell bemenni a nyolcker bugyraiba, nagyon jó barátnőm a harminckettesektől lakik kb 5 percre, és ha sötétedés után megyek, rendszeresen le akarnak szedni a bicikliről. pedig elit gimi, egyetem, minden van a közelben.