Csak szerintem nem vall normális családi kapcsolatra, ha a szülő ki akarja rakni a gyermekét az utcára?

Nem elég, hogy ki vagyok szolgáltatva neki, ő tart el, és elég sokszor hangoztatja is, hogy ha valami nem tetszik, el lehet költözni. Ha tudná, hogy ha tehetném, már itt sem lennék... Miért nem vesz emberszámba? Egyáltalán nem így terveztem az életemet és nem szándékozom élősködni rajta, de még tanulni szeretnék, hogy azt csinálhassam, amire vágyom, amúgysem tudnék még munkát találni. Eddig az volt a cél, hogy az álmomat valóra váltsam, de már az lett, hogy mindegy mit, csak dolgozhassak, hogy mielőbb elmehessek innen.

Ez szerintem nem normális dolog. Gyereket nevelnek és nem rabszolgát tartanak. Ha ők elvárják a tiszteletet, akkor cserébe miért nem tudják megadni?

Normális esetben a szülőnek kellene lennie a példaképnek, de Számomra inkább ellenkezőleg. Annyira lehúz ez az élethelyzet. :(