Szerintetek hazaköltözzek egy évre ennyi idősen vagy már túl késő?
26 vagyok, most fejezem be a doktorim. Augusztusban lesz vége az ösztöndíjamnak (bár mellette dolgozom, de csak 4 órában), az albérletem is lejár. Nagyon-nagyon rosszul vagyok mostanában lelkileg (fél éve szakítottak velem, megborult az egész világ körülöttem, nemcsak a szakítás ténye miatt), és a szakmában sem találom mostanság a helyemet.
Arra gondoltam, odaköltöznék anyukámékhoz vidékre (megyei jogú város Kelet-Mo.) egy évre, hogy kicsit magamra találjak (egyke vagyok, elférnék). Pszichológushoz is muszáj lenne járnom, amit nem tudok kifizetni, ha nem találok új állást szeptembertől (amikor már lehetne 8-ban dolgozni), anyuék meg szerintem fizetnék a terápiát. (A városban nem tudnék szellemi munkát vállalni, fizikait meg nem engednének a szüleim.)
Arról jutott ez eszembe, hogy a körülöttem levő korombeliek még a Bsc-t csinálják, és a szüleik mégis büszkék rájuk. Lehetnék én is tohonya egy kicsit szerintetek vagy ennyi idős korban már "lekéstem" arról, hogy pihenjek?
26L Bp
Utolsó: ez nem igaz, nem irigyek, csak nem értik. De azért nagyon sokan segíteni is tudtak/akartak:)
Most sokat gondolkodtam már azóta, és kicsit másként látom. Még agyalok, igazából nem szeretnék letelepedni vidéken, szóval emiatt direkt nem keresnék párt. Hát meglátjuk. Adok magamnak szeptemberig időt, hogy kiheverjem.
Bár lenne Magyarországon még egy óriási és szép város, ami tele van munkalehetőséggel, odaköltöznék. Külföldet még nem akartam megpróbálni, de lehet, hogy az lesz a vége:)
válasza: válasza:Szia, kérdező! 29/N vagyok, és nem olyan régen védtem meg a disszertációm. Szóval képben vagyok. És pszichológushoz is járok. Írj nyugodtan privit, ha van kedved.
Ha jóban vagy a szüleiddel, akkor nyárra szerintem érdemes hazamenned hozzájuk. Azt viszont nem javaslom, hogy egy teljes évet kivegyél szabadságnak, még ha meg is teheted. Az már túl hosszú idő szerintem. A semmittevés sokszor még rosszabbat tesz.
Egy kis pihenés kell, pihenj is tényleg, de szerintem jobb, ha ősztől dolgozol, és közben megkeresed a pszichóra valót is. (Mint írtam, én is járok, és nagyon hasznos. 7500-at kér, de lehet, hogy az újabb páciensektől már többet.) Közhelyes, de a munka tök sokat tud segíteni lelki bajok esetén. Ha ott sikereket érsz el, már az is nagyon jót tesz a léleknek.
Vannak egyébként barátaid? Szoktál kimozdulni?
Sokat emlegeted azt, hogy mások ennyi idősen a BSc-t csinálják stb., mégis büszkék rájuk. Hidd el, szerintem a te szüleid is nagyon büszkék rád, és nem az a gáz, hogy 26 évesen egy ideig eltartatod magad velük, hanem szerintem inkább az lenne rossz, hogy egyévi semmittevés már neked nem tenne jót lelkileg. Szerintem.
Azokra meg ne hallgass, akik beszólogatnak, hogy fene a pofádat, amiért megteheted ezt anyagilag. Én is sokáig tanultam, sokáig tartottak el a szüleim, de letettem valamit az asztalra utána, nem csak élősködtem rajtuk.
29/N
"Ha jóban vagy a szüleiddel, akkor nyárra szerintem érdemes hazamenned hozzájuk."
Végül így teszek, kivettem a teljes augusztust, hazamegyek anyuékhoz, kivettem a decembert is (nálunk van ilyen otthoni munkavégzéses dolog), amikor meg elutazom egy barátomhoz 1 hónapra New Yorkba.
"Vannak egyébként barátaid? Szoktál kimozdulni?"
Igen és igen. de rajtam ez nem segít, nekem egyedül kell ezzel megbirkóznom.
A többit is köszönöm, igazán 21 éves korom óta dolgozom már, csak nem 8 órában egy gyárban, ez igaz. Szerintem ez nem bűn.
Kicsit amúgy kapunyitási pánikban szenvedek szerintem, mert nagyon sokan lemaradtak mellőlem. Jellemző a korosztályomra, hogy még mindig a BA-t végzik, a szüleik meg nem vetik őket láncra, szóval látszólag tapsikolnak ehhez. És bevallom, elszomorodtam, hogy ez így van. Nem mondom, hogy irigy vagyok, mert az én szüleim is eltartanának bármikor, de amiatt vagyok irigy, hogy nincs bennem meg a lustaság vagy...hogy van bennem szégyenérzet, ha nem megy előre az életem. Másokban meg látszólag ez nincs meg...Nem tudom, talán nevelés kérdése ez.
válasza:Utolsó vagyok. Szerintem tök normális, hogy rosszul érzed magad amiatt, ha szégyenérzeted van, ha nem csinálsz semmit. Szerintem ne foglalkozz azzal (feltűnően sokat foglalkozol vele!), hogy mások a BA-t/BSc-t végzik. Kit érdekel?
És ne legyen bűntudatod amiatt, hogy nem dolgoztál 19 éves korodtól napi 8 órát egy gyárban. Nekem is volt sokáig, de ez hülyeség. Én 27 éves koromig nem dolgoztam semmit. (A PhD nem számított nekem dolgozásnak, hiába volt ösztöndíjam.) És mégis normális értékrenddel rendelkező ember lettem.
Kívánom, hogy sikerüljön kilábalnod a sz*r lelkiállapotból. A pszichológust meg csak ajánlani tudom, szerintem dicséretes, hogy nemcsak nyavalyogsz, hanem teszel is érte, hogy jobb legyen.
29/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!