Szülők, ti megengeditek felnőtt gyerekeiteknek, hogy éljenek?

Az első 3 kérdésre a válasz igen. A 4. Kérdésre egyenesen bíztatnám, és megpróbálnám meggyőzni hogy menjen el az országból. Az utolsó kérdés esetében attól függ mennyi idős.

27/F

Ez komoly? Tényleg vannak ilyenek felnőtt korban? :D

21 évesen el tudja dönteni mindenki, hogy meddig marad fent. Ha másnap nem tud felkelni, az az ő baja, felelőssége lesz.

Mindenkinek szüksége van barátokra.

Egyetem választásnál a neki legjobb helyet kell választania, nem az az szempont, ne az határozza meg jövőjét, hogy hány km-re (cm-re) mehet a szülőktől.

A külföldi munkát is megengedném. Persze sok informálódás után. De nyilván ez vonatkozik bármelyik korosztályra. Egy 40 évest is ugyanúgy átvághatnak, mint egy 20 évest.

Mi számít idegennek? Nem örülnék neki, ha tök idegen emberekkel video chatelne. Veszélyes és nem is látom semmi értelmét.

Én megengedem nekik, az enyémek születésük óta egyfolytában élnek.

És eszem ágában sincs megtiltani nekik.

- Elég komoly gondok vannak annál a 21 évesnél, aki magától nem tudja, hogy mennyit bír, meddig maradhat fent, hogy másnap elvégezze a feladatait.

Ha viszont ennyit se tanult meg, és emiatt lekési a vizsgáját, kirúgják az állásából,

vagy éjjel nem hagyja a vele egy lakásban élőket pihenni, az megint más helyzet.

-Miért ne barátnőzhetne? Természetesen a szabadidejében. Megint azon van a hangsúly, hogy mennyire felelősségteljes vagy link alakot sikerült nevelni, aki magától is tudja, hogy mindig mindennek megvan a helye és az ideje (szórakozásnak csak a kötelességek után), vagy sem. Normál esetben nem kell egy felnőttkorút sehogy korlátozni, mert tudja a békés együttélés íratlan szabályait.

- Ha más városban is tudjuk támogatni, akkor miért ne? Ha viszont csak otthon tudjuk segíteni, akkor ezt ép ésszel neki is be kell látnia.

Annak idején én "nem mehettem" máshová, de nem azért, mert nem akartak elengedni vagy nem akarták, hogy felnőjek, hanem mert nem tudtak volna anyagilag segíteni, ha távolabbi egyetemet választok. Kolira, utazásra se futotta volna. A helyi egyetem viszont oké volt (még amellett is végig kellett dolgoznom, hogy megéljünk).

- Megint azon múlik, hogy mennyire önállótlan gyereket sikerült nevelni, hogy 23 évesen esetleg nem tudja, hogy mi az, ami biztonságos és mi nem. Bedől-e a könnyű táncos munkának, vagy ennél több esze van. De megint: ép esetben nem kell a szülő engedélye, de azért nem bánnám, ha a véleményemet azért kikérné.

Engem nem hagytak,16 évesen a nyári szünetre a szerinte rossz bizonyítványomért bezártak a lakásba és nem mehettem napközben sem sehová.

Én meg este 10 kor kiszöktem a földszinti lakásból és mind a mai napig nagyon büszke vagyok erre,hiszen tényleg életképtelen hülye lettem volna(ahogy a pszichopata szüleim időnként neveztek) ha ezt nem teszem meg és alávetem magam ennek.

Mindenesetre nem jártak jól,mert felnőttként eljutottunk odaáig,h az utcán nem vesszük észre egymást.

Egyébként még egy kis ízelítő belőlük,mikor 18 évesen borítékba kaptam egy szerelmes levelet az anyám nem engedte kibontani,mert engem levélbombával akarnak felrobbantani a terroristák és lerohant vele a rendőrségre.Aztán a rendőrt akarta feljelenteni,aki "csak úgy" felbontotta a levelet(mert szerinte előtte biztonsági intézkedéseket volna tennie) és csak úgy hozzávágta mikor kivette.

Most ez viccesnek hangzik,de borzasztó volt a gyerekkorom és komolyan féltem a kiszámíthatatlan reakcióiktól.

Természetesen a fixa ideájuk sem jött be az életképtelenségemről,mert olyan jól keresek,amit tényleg nem is gondoltam volna azelőtt.

De hozzáteszem,csak azóta,h teljesen összevesztünk és kiléptem arról a munkakörből,ahová ők tettek be,mondván én csak ezt tudom,nekem ezt kell csinálnom!