Szerintetek sérül a gyermek, ha a szülei elválnak egymástól? Bocsánat, kicsit hosszú a magyarázat!

8 éve vagyunk együtt, párom 4 évvel fiatalabb, első komoly kapcsolata vagyok. Én 33 vagyok. Van egy 2 éves kisfiunk és decemberre születik meg a kistesó. Sajnos amióta terhes lettem a nagyobbikkal, azóta folyamatosan romlik a viszonyunk. Egyébként sem volt szerelem, csak szerettük egymást. Most már az is elmúlt. Sokat vitázunk, párom sokat terrorizál lelkileg. Ő skorpió, így képtelen vagyok vele vitába szállni, mindig az övé az utolsó szó, én pedig elgyengülök, elsírom magam, így ő nyer általában. Emiatt nem szexelünk, a 2 éves megszületése óta sem. Amikor a második megfogant, akkor voltunk együtt párszor. A másodikat azért szerettem volna, hogy legyen tesója. Én testvér nélkül nőttem fel, a szüleim meghaltak, nincs más rokonom, egyedül vagyok a világban, nem szerettem volna, ha az én gyerekem is így járjon. Csak az ő kedvéért szülök még egyet. Egyébként elég lett volna egy is.

Sajnos nem javul a helyzet, párom nem akar változni. Semmi kedvesség nincs benne irányomba, de még a gyerek irányába sem. Goromba, türelmetlen, idegbeteg, kiabálós, hozzám egy kedves szava nincs, sose udvarolt nekem, semmi figyelmesség, udvariasság nincs benne, nulla szorgalom és nagyon rendetlen. Tőlem várná el azt is, hogy pénzt keressek, mert az ő munkája szar, de váltani nem akar, mert ez a kényelmes neki.

Jelen pillanatban azért lakik még velünk, mert én nem szeretném, hogy elmenjen a gyerek miatt. A két éves szereti az apját, annak ellenére, hogy rosszul bánik vele. Nem akarom, hogy hiányát érezze az apjának. És ugyanígy gondolom a másodiknál is. Szóval ha rajtam áll, ameddig csak lehet, lakjon velünk, eltűröm a szarságait. Viszont ő megmondta, nem tudja meddig bírja így, hogy nem szexelhet. Nem csalt meg!

Szerintetek meddig lakjunk együtt? Félek, ha elmegy, a gyerekek sérülnek lelkileg, mivel nyilván akkor ritkábban fog jönni - a másik nő miatt gondolom.