Két órára "felügyelet nélkül" hagyni egy 4-5 éves gyereket felelőtlenség?

Öcsém csinálta ezt kb 3-5 éves koráig, hogy minden hajnalban felkelt már 5-kor, kiült a nappaliba a fotelbe a pelenkájával, és addig ült ott, ameddig anyukámék fel nem keltek (6-7 között). Én akkor gimnazista voltam, fél 6-kor keltem, hogy kiérjek a vonathoz, és mindig megijedtem, amikor félkómásan lekászálódtam, és ő ott ült a lépcsővel szemben a fotelban és isten tudja mit csinált :D Neki kellett ez a másfél-két óra egyedüllét, anyukámék kitapasztalták, hogy nem csinál semmit, csak ül/relaxál, így nyugodtan aludtak tovább (egy fal választotta csak el őket). Én teljesen az ellentéte voltam, már óvodásan is 10-11-ig fenn voltam, cserében szerettem sokáig aludni, ha lehetett. Szerintem ezt az adott szülők tudják kitapasztalni, hogy az adott gyerek alkalmas-e arra, hogy "egyedül" legyen reggelente, ameddig az anyukája még alszik (szól-e, ha baj van, nem keveri magát veszélybe stb).

Most egy olyan gyerekről van szó, aki ha felkel MINDIG beül a tv elé és gondolom nem a késsel hadonászik, miközben reggelizik amíg az anyja alszik, kitapasztalták, hogy nála ez rutin. Ennyi idős koromban engem is hagytak magamra kis időkre, mert éppen úgy lehetett megoldani, vagy a konyhában főztek - mert én is elvoltam magamban, nem történt baj. Én is képes voltam mondjuk tejet önteni egy tálba és szórni bele gabonapelyhet 4-5-6 éves koromban. ( Valahogy mégse érzem, hogy elhanyagoltak volna ) Igazából nekem pont az a furcsa, ha egy anya állandóan gyerek mellett csüng, és 10 éves korára is az anyja viszi neki az ölbereggelit, aztán szemezgeti ki a túrósbuktából a mazsolát, mert a gyerek különben sírógörcsöt kap - ezt láttam a minap. Ha dél körül kelne a kérdésben említett anya, akkor nyilván azt mondanám, hogy lustaság, de a reggel 8-9 az nem vészes - szerintem.

Hát én emlékszem, hogy hétvégén a húgommal rendszeresen 5-6-kor keltünk, szüleink meg 8-9 körül. Kivettük a hűtőből a kakaót, bementünk a nappaliba, és tízig nyomtuk a meséket. Soha semmi baj nem történt.

baromira nem felelőtlenség. aki azt mondja, igen, legyen benn az adott helyzetben, és csinálja ügyesebben. pláne nem autista gyermekkel nem az, aki ismeri őket tudja.

esetleg annyit lehet csinálni, hogy be lehet este késziteni neki a reggelit, hoyg ne találjnmagának valamit, hanem kész legyen, és csak meg kelljen ennie. még tetszeni is fog neki.

Én csak azt szeretném kérdezni, hogy a kérdés feltevőjének ez miért volt olyan fontos? Miért érzi azt, /ha azt érzi/ hogy neki felelőssége van az ügyben? Én igen megterhelőnek, sőt, akár a családomra nézve még károsnak is érezném, ha /bármelyik/ idősebb testvérem ilyen szinten foglalkozna a családi ügyeimmel. Ez az adott család, az anyuka, apuka felelőssége. Ha valami történik, a nagynéni, nagybácsi egyszerűen nem vonható felelősségre. Az emberek felnőnek. Ha hagyják őket.