Idős fejjel félrelépett az apám. (közel 60 évesek) Történt a családotokban hasonló? Mit tanácsoltatok a szüleiteknek?

Természetesen anyám kiborult, amikor megtudta, mert lebukott. Aznap megkért, hogy hozzuk el magunkhoz, itt éjszakázott nálunk, próbáltunk átbeszélni mindent. Titokban lépett le, azt akarta, hogy apu aggódjon érte, persze hamar megtudta, hogy nálunk van, megkértem ,hogy másnap majd jöjjön el érte. A másnap elég kellemetlen volt mindenki számára, mert anyu innen nem tágított, míg meg nem beszélik, ráadásul azt is kérte, hogy legyek ott velük. Húhh hát elég ciki volt, mert itt aztán kiteregettek mindent. Persze mindegyik azt várta volna, hogy az Ő oldalára álljak, de nekem mindkettő egyformán a szülőm, elég nehéz volt igazságosnak maradni.

Tudom és látom jó ideje, hogy csak vannak egymás mellett, de mindegyik rá van szorulva a másikra. Apám háztartás szempontjából teljesen önállótlan, anyám rokkant nyugdíjas és beteges. Egyik sem lenne meg a másik nélkül. Apám beismerte a vétkét, de sosem hagyná el anyut, anyám öngyilkossággal is fenyegetőzött, de tudom ,hogy sosem tenné meg. Miután haza mentek, estefelé felhívtam őket, apu nem nagyon akart velem beszélni, szerintem szégyelli magát, anyu meg annyit mondott csak ,hogy minden rendben van, épp pizzát sütnek. Kicsit aggódom, én aztán jól ismerem a saját édesanyámat, nagyon fura, hogy ennyire nyugodt lett, mintha semmi nem történt volna, azóta nem is hívott. Most egyelőre nem akartam őket hívogatni, kérdezősködni, úgy éreztem ennek le kell ülepedni. Nem tudom, hogy kímélni akarnak-e, vagy tényleg letisztázódott.