Családok kamasz gyerekekkel, nagytesók! Előfordult nálatok ilyen szituáció?

A középső tesóm nem kimondottan zűrös, de a nagy szája és a tiszteletlensége miatt rengeteg a kiabálós-ajtócsapkodós veszekedés otthon. Meg sem próbál higgadtan vitázni - nem: ő elmegy, elvonul és rám hagyja az egészet. Ilyenkor én is elő vagyok véve, és velem folytatják a veszekedést, aztán megmondják, hogy beszéljek a húgom fejével... De nekem ebből elegem van. Nem akarok én lenni az "ütköző", akinek mind a két fél szidja a másikat. Mindig próbálom a szüleimnek is és a tesómnak is megvilágítani a dolgokat a másik szemszögéből, de olyan, mintha meg sem hallgatnának: elmondom, és folytatják ugyanúgy a hőbörgést. Minden egyes alkalommal. Persze, én sem vagyok hibátlan, sőt - de én legalább be tudom ismerni, hogy hibáztam, és megpróbálok kis változtatásokkal javítani a helyzeten. De ők? Igazából tesznek az egészre jó magasról - inkább csak mártírkodnak, meg makacskodnak, hogy "de akkor is nekik van igazuk". Kicsit sem gondolnak bele abba, hogy mindkettő fél hibás lehet, nem csak az egyik, vagy a másik. És higyjétek el, próbáltam velük beszélni (finoman is, határozottabban is), külön-külön, aztán együtt...és semmi. Kicsit elegem van ebből, és kikészít, hogy itthon mindig idegbaj van.

Köszi, hogy elolvastátok, és bármilyen segítséget/véleményt szívesen fogadok!

19/L, legidősebb gyerek