Azok a nok akik nem tudjak a parjuk gyereket elfogadni mert kezdenek nos pasival?

ez miért a te problémád?

Mi értelme ennek a kérdésnek? Te ne kezdj vele, aztán más mit csinál nem mindegy neked.

Nem ugyanaz, hogy "nős" vagy "gyerekes" az illető. Megismerkedhetsz egy elvált, de gyerekes pasival. Gyerek az anyjával él, apuka vasárnapi. Tök jó minden, jön a szerelem, már nem vagytok tinik, összeköltözés, stb. Az a gyerek hirtelen része lesz az életednek. De te nem őt választottad, hanem az apját.

Mert az ilyen nõk irigyek és féltékenyek, de fõleg félnek attól,hogy visszamegy a pasi a régi családjához.Ezeknek a nõknek sem könnyü , de vannak anyák,akik utána is birtokolni akarják az exüket, a gyerekekre hivatkozva.

Egyszerű kérdés, de nem lehet minden esetben értelmes választ adni rá. Elmesélem az én történetemet. Megismerkedtem egy férfival, rózsaszín köd, szerelem első látásra, pillangók a hasban, kémia, boldogság, dolce vita. Szóval ez az alapszitu, amikor megtudom, hogy gyerekei vannak. Az agyam ugyan bekapcsolta a vészvillogót, de az érzelmek mindent felülírtak, gondoltom jólvan próbáljuk meg, attól tettem függővé, hogy hogy jövök ki a gyerekekkel. Ez is pipa, aranyosak a gyerekek, elfogadnak engem, minden klappol, odaköltöztem, még mindig totál szerelmesen. Utána jött a feketeleves. A gyerekek nagyon aranyosak ugyan alapból, de amikor hiszti van, vagy probléma, akkor én egy senki vagyok nekik, meg is kaptam a "ne dirigálj, nem vagy az anyám" kedves mondatot, pedig tényleg csak nagyon indokolt esetben próbálok rájuk szólni. A párom sem szól nagyon rájuk, mert akkor fél, hogy nem lesz majd kedvük hozzá jönni, amikor megpróbálom megbeszélni ezt vele közli, hogy ez van, tetszik, nem tetszik. Az ex ugráltatja a párom, és mindig úgy mesterkedik, hogy az legyen, amit ő akar. Jó oké, mindezt lenyelem, mert szeretem még mindig nagyon, és én vele képzelem el az életemet próbálok alkalmazkodni, számat befogom. Jön a következő lépés, közös gyereket is szeretne a párom, mert látja, hogy milyen jól kezelem a helyzetet, és ő is nagyon szeret engem. Boldogság, ez felülír minden nehézsésget, könnyebben kezelek mindent ezentúl, hiszen végre lehet nekem is igazi családom, jaj de jó, boldogság, szerelem. Aztán eltelik 1 hónap, 2, 3, 1 év a közös gyerek nem jön. Depresszió, kétségbeesés, elmebaj, és ez kihat minden szintre. A párom korábbi gyerekei elsőre összejöttek, csalódott bennem, én meg féltékeny vagyok az exre, mert neki bezzeg elsőre sikerült, és látni se bírom a gyerekeket, mert a saját kudarcomra emlékeztetnek, mégis jópofát vágva kell elviselnem őket, mert a páromat mindezek ellenére is szeretem, bár abba csak reménykedni tudok, hogy ő is engem. Félek ez a helyzet fog minket felőrölni, mert tényleg csak azért vagyok vele, mert őt szeretem még mindig, és a józanésznek nincs helye emelett.