Gyermekem apjával újra összejöttünk, azonban kislányom nagyon furán viselkedik. Ez mitől lehet?

1. Az apa dicsérjen téged sokat a gyerek előtt, itt főleg a személyiségedre utaló dicséretet értem, nem a külsődre utalót.

2. Az apa ne tolja el magától, de minden esetben mondja el, hogy nem szabad így viselkedni és haragszik a viselkedése miatt (fontos! emelje ki, hogy nem a gyerek jellemével, lényével van baja, hanem ezzel a konkrét viselkedésével)

3. Te legyél egy ideig türelmesebb vele, az ilyen helyzetek kezelését engedd át a férjednek.

Valószínű, hogy az ebben a korban normális ellentétes nemű szülő felé irányuló imádat az előzmények miatt nála halmozottan jelentkezik. Idővel el fog múlni, ha szeretettel, de határozottan és következetesen reagáltok.

Arra egyébként a saját gyerekkoromból emlékszem (teljesen normális, kiegyensúlyozott gyerekkorom volt), hogy 3-4 éves koromban "vészhelyzetekben" anyámat elutasítottam és apámat hívtam. Pl. gyerekorvos kijött injekciót adni. Rettegtem tőle, de apámat hívtam, hogy fogjon le (mert azt tudtam, hogy ilyenkor ez szokás), anyámat elküldtem, szegény csak állt két méterre és nézett párás szemmel.

De olyan is volt, hogy apámmal játszottunk, anyám bejött, én ránéztem és hűvösen közöltem, hogy "most menjél ki". Anyám utólag mesélte el, hogy sarkon fordult és sírt egy sort a folyosón.

Egyikükkel se jobb vagy rosszabb a kapcsolatom, egyszerűen én is átestem ezen a fázison. Van egy még csecsemő lányom, lelkiekben készülök arra, hogy néhány év múlva én is el leszek küldve a zivatarosba :)