Szerintetek kinek van igaza? Jogos a felháborodásom?

Néhány napja már volt egy kérdésem a történettel kapcsolatban, röviden a lényeg: a 18 éves, épp hogy leérettségizett húgom teherbeesett a 20 évvel idősebb pasijától és megtartják a gyereket (a pasas szedte rá a húgomat, mint kiderült). Mindketten a szüleim nyakán élnek (a pasas kb. 1 éve), azóta át kellett élnünk mindent, éjszakai ordítozások, háztartási eszközök rongálása, ajtócsapkodás, üvöltözés nappal és éjszaka, nem törődve az itt lakókkal. A húgom többször megcsalta a férfit, így az sem biztos, hogy az övé a gyerek (szerintünk).

Most viszont anyám elkezdte mégjobban pátyolgatni a húgomat (így is a húgom volt a kedvenc gyerek, kívülállók is említették már többször). Állandóan a terhességről meg a babákról beszélnek, én pedig ki nem állhatom ezt hallgatni, hiszen gyűlöltem mindig is a húgomat, azzal telt a fél életem, hogy miatta kellett aggódnom nekem (és a szüleimnek, így minden figyelem rá hárult), belegondolni is borzasztó, mi lesz, ha a gyerek megszületik: ő is csak elveszi azt a figyelmet, törődést és anyagi támogatást, ami nekem "járna" pont most, amikor el akarok indulni az életben, diploma után. Úgy döntöttünk a párommal, hogy elköltözünk innen messzire, külföldre, és csak ritkán fogunk hazajárni, de a húgomékra többé egyikünk sem kíváncsi (a húgom nála is kihúzta a gyufát már évekkel ezelőtt, párom is utálja, többször majdnem egymásnak mentek). Anyám iszont próbál puhítgatni minket, hogy "mégiscsak a testvéred" stb.stb. Ma ráadásul megtudtam, hogy anyám is arra játszott, hogy a húgom megtartsa 18 évesen a gyereket és apám szerint nagyon örül a hírnek. Állítólag még a szüleim egy másik házát is oda akarja nekik adni, hogy ott lakhassanak (pedig a pasas már intézné a háza felújítását, hogy odaköltözzenek, csak a húgom nem akar!). A pláne az, hogy én is odaköltöztem volna már korábban, de anyámék nem akarták, mondván, oldjam meg magam, ők nem fogják a bérlőket onnan kitenni.

Egyébként apám, a párom és énszerintem is a húgomék anyámék nyakán fognak maradni, anyámnak kell majd a gyereket nevelni, eltartani.

A kérdés most nem is az, hogy költözzek-e, ez el lett döntve, a húgom szülése előtt 1-2 hónappal költözünk. De szerintetek azok után, amit anyám csinált (persze mióta a húgom terhes, én kb. fel is fordulhatnék, hisz ő a kedvenc gyerek), szóval mit gondoltok, ti mennyire járnátok haza, szóbaállnátok-e egyes rokonaitokkal (elsősorban anyám és a húgom kérdéses) azok után, hogy annyira nehezteltek rájuk? Megbocsátanád-e a húgodnak, hogy tönkreteszi a családod, miatta kell mindent teljesen önállóan, szülő segítség nélkül (pedig számítottál rá) megoldanod, képes lennél-e pl egy karácsonyi vacsorára leülni vele és a szintén utált pasijával egy asztalhoz? Te hogy éreznél a helyemben?