Mit tennétek a helyemben? Külön élő apuka, hogy viselkednétek vele?

Soha nem éltem együtt a gyermekem apjával, nem is igazán ismertük egymást. Mikor megtudtam hogy terhes vagyok, ő is azt mondta hogy mindenképpen tartsam meg, segít anyagilag és részt vesz az életében, de ne vetessem el, élnie kell, stb. Én is így éreztem, sosem lennék képes abortuszra.

Most két éves a kislányom, és 4 hónapos volt, mikor elköltözött apuka külföldre, azóta skypeon látja csak, és anyagilag sem támogat egyáltalán (mondjuk előtte se támogatott) Nem is hozom fel a pénz dolgot, mert úgy gondolom hogy az én dolgom eltartani, mivel velem él. Persze nem bánnám ha beszállna, de nem fogom kérni tőle, ez az ő lelkiismeretének lenne a dolga...

A lényeg hogy mostanában mindig olyan időpontokban kéri hogy skypeolhasson a gyerekkel ami nekem nem jó, vagy kora reggel akarja amikor még a gyerek alszik vagy késő este, nagy időeltolódás van a két ország közt.(a gyerek egyébként magasról tesz az apjára, tehát annyiról van szó hogy bekapcsolom a kamerát ő meg játszik, oda se figyel rá, közben az apja próbálkozik hogy rá figyeljen de nem nagyon megy)

Nekem kezd az egészből elegem lenni, és úgy vagyok vele, hogy ha látni akarja utazzon ide. De nem akarok szemét lenni, és elvenni tőle a lehetőséget hogy lássa, szóval bűntudatom van már a gondolattól is hogy ne skypeoljon hanem ha érdekli jöjjön el, mert a gyerek amúgy nem is ismeri őt. Nem akarom hogy úgy érezze hogy a gyerektől akarom megfosztani szemétségből, mert amúgy én szeretném ha a gyerek ismerné és jó lenne köztük a kapcsolat, de kicsit úgy érzem hogy a gyerek semmit nem érzékel az ő "próbálkozásából", hanem ez csak neki jó, és ennyi.

Mit tennétek? (amerikában él, tehát nem igazán tud hazautazgatni)