Úgy érzem a szüleim nélkül semmi értelme az életemnek. Mit tehetnék?

Gondolj arra hogy szuleid is voltak ebben a cipoben (az o szuleik is meghaltak amikor ti kicsik voltatok) de vettek az akadalyt. Vedd te is, es majdan a gyerekeid teged fognak annyira ugy szeretni mint ahogy te szeretted szuleid (es ahogy ok szerettek a nagyszuleid).

Szerintem fordulj szakemberhez. Nekem is ez a legnagyobb félelmem, hogy elveszítem a szüleimet, és soha többé nem lesz örömöm az életben, mert mindig ott lesz a hiányuk. Betegség miatt ez kivédhetetlenül közelít. Előtte sok szerettemet veszítettem el, pontosan tudom, milyen érzés lenne. Ha a családod nem tudott átsegíteni ezen az időszakon, akkor szerintem egyedül kevés vagy ezt megoldani. Kell valaki, aki legalább irányt mutat, merre kellene fejlődnöd.

Pszichiáter...

testvéred van?

Egy éve hunyt el édesapám, édesanyám meg magatehetetlenül a kórházban. De könnyebb elviselni úgy, hogy minden tárgyi emléküket gondosan ápoljuk. Beleértve az egész szülői házat. Mert ha minden ugyanúgy érintetlenül van, csak az állaga van megtartva, szinte olyan mint ha nem létezne idő, és a múlt mint ha a jelen lenne. Álmaimban is együtt vagyok édesapámmal, de olyan valósághű az egész mint ha nem is álom lenne. Soha nem szomorodok el miatta, mert a végső kívánsága is az volt hogy legyek vasegészséges, uralkodjak minden gazember felett, különben ők teszik velem, és éljek soká. Szavai igézőek voltak, szinte erősebb lettem tőle mint voltam, mikor még élt. Nincs az az anyagi örökség ami pótolta volna végső szavait.

De hát ez az élet rendje. Mindenki meghal, ki hamarabb, ki később. A legrosszabb az, ha a szülő a gyerekét túléli és végigéli, hogy a gyerekei halnak meg sorban. Az élet soha nem a régi, mert az egy folyamat, el kell jutni A-ból B-be, nem lehet egy helyben toporogni. És ehhez az elmúlás hozzátartozik. Változtass a szemléleteden, ha másképp nem megy orvosi segítséggel.

Kérj segítséget szakembertől.

Hatan ajánlották a szakembert. "Van egy férjem és három gyerekem, de ők sem tesznek boldoggá." - viszont te boldogtalanná tudod őket tenni, ha nem gyógyulsz meg.

Sajnos ez az élet rendje. Elképzelni nem tudom mekkora fájdalom ezért nem is írom hogy megértelek mert nem tudhatom én hogyan fogok majd adott esetben túllendülni a dolgon. De el kell fogadnod hogy neked bizony nehezebben megy a feldolgozás és segítségre van szükséged!

Nézd, Kedves! Nyolc hónapja halt meg édesanyád, tehát még a gyász időszakát éled. Ez nem múlik el máról holnapra. És nem is úgy múlik el, mintha ollóval vágnák el. Lassan, lassan, türelemmel. Ezek az érzések is hozzá tartoznak az életünkhöz, megtapasztalja ezt mindenki. Nem kell hozzá szakember, nem is kell siettetni, megvan ennek is a maga ideje, és enyhül. Tartsd meg mindkettőjüket jó emlékezetben és engedd el őket szeretettel, hogy élhesd a saját életedet miután feldolgoztad az elvesztésüket. Ölellek sok szeretettel.