Mit tegyek? Egyre rosszabb. Már mindent megpróbáltam, semmit tevéstől utolsó lábtörlőig.

Anyámmal katasztrófa a kapcsolatunk. Lehet az érettségim se fog sikerülni, miatta, mert mindig csak takaritatt velem, (nyugdijas, idősek a szüleim) annyira vagyok jó hogy felkeljek 8kor (még most karácsonyban is) és takaritsak 1-ig. Nincs soha egy ünnepünk, normális.. mint másnak (együtt a család stb...) utálja a vendégeket, szülinapokra se enged mert "én nem kaptam az én ajándékomhoz megfelelőt" pedig, az ajándéknál a szándék a fontos. Bevallom, tényleg sokkal kevesebbet kaptam, de attól nem kéne eltiltson mindenki szülinapjáról, legfeljebb kevesebb értékben vinnék ajándékot.

Van barátom, mindig kötekedig velem, hogy jaaaj barááát jaaj... és hagyjam el meg ilyenek.... miért mondja meg nekem hogy hagyjam el? Szeretem és nem hagyom el. Nem iszik, nem cigizik, és szeret. Ennél jobb barátot nem is kivánhat nekem. És mégis ilyen... kisebb nálam 2 évvel de szerintem ez nem ok rá. Közöttünk minden rendben, sőt tökéletes. (+18 dolgokat se csinálunk megbeszéltük, hogy még sokat várunk vele).

Nem értem anyámat, mindig szid, jó párszor csúszott ki olyan a száján, hogy "mióta megvagy csak rendetlenség van" "mióta megvagy csak a baj van" "mióta megvagy..." olyan hangsúlyon, hogy teljesen érződik az, hogy megbánta a megszületésemet. Már jó párszor orditva sirtam, hogy utálom magamat, miért szült meg, miért nem ölt meg a köldök zsinorral, miért nem vetetett el, ha ennyire nem kellettem neki én csak a testvérem.

Az a fajta csendes jó lány vagyok, sose volt baj a magaviseletemmel, sose szólitottak meg iskolából, a nem teljesen 5-ös jegyeimet annak köszönhetem, hogy nincs időm tanulni. Sose voltam buliba, (max csak barátokkal szilveszter) sose ittam se nem cigiztem, nem pasizok (ő az első barátom, aki most van), nem kérem, hogy vegyen sminket, nem használok azt se. Nem kérek tőle semmit. Már 7évesen közölte velem hogy nem létezik mikulás ne számitsak ajándékra, esetleg sirtam, hogy én miért nem kapok semmit, és "megsajnált" vagy talán "Tette a jó anyát" elvitt a boltba és megengedte, hogy válasszak egy babát. Az utolsó 7 évben, semmit nem kaptam, se nem kértem se mikulásra se karácsonyra.

Elég nagy különbséget tesz köztem és testvérem között. Ennyire nem kellettem volna neki, hogy csak lábtörlőnek vagyok jó meg takaritani ? Mosogatni ? Már azt is elvárná, hogy főzzek... ő pedig pihengessen.

Ha pedig megszólitom, hogy tartson rendet, mert szeretnék tanulni nem mindig takaritani, azonnal én vagyok az utolsó kutya mert felhányom, hogy takaritottam "most az egyszer" még azt se veszi figyelembe, hogy mindent megteszek mint egy kiskutya. Mióta vakáción vagyok napi 5 órát takaritottam (mosogattam, töröltem stb....). Nem képes tartani rendet. Testvéremhez elvitt "vakációzni" annak is az lett a vége, hogy oda rakott minden egyes ablakot letörölni, és takaritani, feltörölni az egész házat, utána ha látta nincs mit csinálni megtörölgetette velem az ajtókat majd az asztalokat .... stb.

Hozzá teszem még azt is, hogy sose vigyáz a rendre, mindent minden nap újra kezdhetek. És mindig azt mondja, hogy egy "utolsó szívtelen kutya dög" vagyok. Miért lennék szivtelen? Mindent megteszek amit kér... és csak annyit kérek, hogy tartsa a rendet, mert át akarok menni az éretségin, olyan nagy kérés? Ez szivtelenséget jelent?

Nem tudom mit tehetnék, a megszokott duma jön... pénzem nincs stb... ha van zsebpénzem, mert spórolok abból amit add venni kaját suliba... (amennyiből tehetem nem veszek semmit)... még azt is ha látja elveszi, nehogy véletlenül annyim is legyen. Apám szokott nekem "titokban" zsebpénzt adni.

18 vagyok... kicsit már unom, hogy senkinek érzem magam, csak egy takaritógép vagyok, az utóbbi félévben már sirva takaritottam mikor nem látott senki és azon gondolkoztam, hogy erre születtem csak, hogy takaritsak?!

Rendben kiveszem a részem a családi háztartásból.. de szerintem nem természetes az, "ha nincs mindennap felporszivózva mindenhol, már azt jelenti, hogy nem csináltam semmit".... mások általában egy héten 1x-2x porszivóznak én midnennap... az is sok időbe telik.. pedig elég lenne bőven rendet raknom, mosogatnom stb... Csak azt nem értem, ha ugyis itthon ül, nem nagyon dolgozott mert beteges volt mindig, akkor miért nem tud legalább csak vigyázni a rendre... nem birom idegilek ezt a "takaritás mániát" a barátom szerint már takaritás beteg vagyok mert annyi voltam arra betanitva, hogy "felkelsz takaritsz/haza jösz takaritsz".

Mit tehetnék? Sose lesz normális anya-lánya kapcsolat?