Javára válik a gyereknek ha egyszer-egyszer megpofozom?

"Sokszor a gyermek életét is megmenti!"

ÉLETMENTŐ POFON!!! Ezen azért jót röhögtem!

KAMU kérdés, ebből is látszik!

Nem okokzol neki lelki sérülést - nyilván úgy értem, ha nagyon-nagyon ritkán kap.

Én kétszer kaptam a 25 év alatt, és mindkétszer megérdemeltem.

Egyszer apától, mert flegmáztam mamámmal, egyszer meg anyától, mert hisztiztem a semmin.

Lelki sérült a hlye mostohaanyám folyamatos zsarolásától lettem, nem attól a két pofontól.

Amúgy az érzelmi terror százszor rosszabb, mint egy pofon.

Kaptam én is ki, mégsem lettem lelkisérült.

Arra emlékszem, hogy hisztinél nagyon be tudtam pöccenni, olyankor egy pohár hideg vizet kaptam. Elég volt két alkalom és már a pohár látványától is észbe kaptam.

Egyszer vertek el de istenesen, mikor majdnem felgyújtottam a házat.

pofont sosem kaptam, aminek örülök.

viszont lelki terrornak voltam kitéve hosszú évekig.

nem tudom, minek köszönhetően, de elég fegyelmezett ember lettem. mindenesetre pofon nem kellett hozzá, és már a lelki terror előtt is fegyelmezett voltam.

1-2 pofonba még nem hall bele senki sem lelki sérült sem lesz

bár inkább a fenekükre csaptam mindig ....

Nálunk is az volt, mint amit írt már valaki: egy kezemen meg tudom én is, és a húgom is számolni, hányszor kaptunk ki.

Azonnali és helyszíni seggre-/kézrepacsi járt azért, ha mondjuk nyúltunk a konnektor felé, vagy nem álltunk meg a járda szélén. Mert ugye az egy-két éves gyereknek hiába magyarázod, hogy "meghalsz", meg "az autó elüt", meg "féktáv". Neki ezek nem jelentenek semmit. Egy alkalom elég volt, utána mindig megálltunk a járda szélén, megvártuk aki velünk volt, és vele együtt szétnézve (nekünk is kellett csinálni, hogy tanuljuk :D ) mentünk csak át az úttesten.

Engem vertek és féltem a szüleimtől. Emiatt felületes a kapcsolatunk, sosem osztottam meg velük semmit az érzelmeimből/gondolataimból stb..

Ráadásul most felnőttként látom tisztán, hogy ami miatt terrorizáltak abban ők sem voltak soha jobbak, semmi joguk nem volt tőlem elvárni.

Amúgy aki veri a gyerekét, ne csodálkozzon ha 16-18 évesen majd hirtelen visszaüt. Én nem mertem ilyesmit, mert törékeny lány voltam, de egy rokon 2 méteres kigyúrt fiú lett, bizony helyrerakta a mostohaapját, elég is volt 1-2 pofon, amit itt sztároltok.

Nem tudom milyen az 1-2 pofon hatása, én attól többet kaptam, volt hogy megtéptek, folytogattak. Mikor kisebb voltam azt hittem nem szeretnek, azért bántanak. Mindig rossznak éreztem magam, azt hittem minden az én hibám. A kedvencem az volt, mikor megfenyegettek, ha nem fejezem be a sírást, kapok még egyet. Tanultam a leckéből. Olyan 17 lehettem mikor utoljára kaptam, igazából csak azért mert úgy döntöttem, nem akarok tovább táncra járni. Az volt a cél, hogy addig pofoz, amíg megváltozik a véleményem. A sokadik pofon után a szemébe nevettem és szóltam neki, legalább üssön nagyobbat mert ennek nem marad nyoma. Utólag visszagondolva elég pszicho jelenet lehetett, hiszen azóta se bántott.

Nem érzem, hogy a javamra vált volna. Érzem a késztetést magamban, hogy a problémákat hasonló módon oldjam meg és hatalmas önkontrollra van szükségem, hogy ne üssek oda én is másnak. Évekig nem tudtam sírni és pánikrohamot kapok ha valaki agresszív velem szemben, volt hogy el is ájultam.

Szerintem aki pofont ad, csak a saját tehetetlenségét fejezi ki. Ezek után teljesen ellene vagyok és azt vallom a magyarázat és büntetés sokkal többet ér. Igaz, ez egy elég extrém példa volt, de remélem segít.