Az apám állandóan azt sulykolja belém, hogy amit tanulok, az nem ér semmit és nem fogok tudni elhelyezkedni, csak ő majd "intézkedik" nekem. Miért?

Soha nem arra a pályára szánt engem, ahol vagyok, ő azt akarta, hogy menjek a Közszolgálati Egyetemre, mert azoknak biztos lesz munkájuk mindig. Engem az a terület egyáltalán nem érdekel, semmi tehetségem nem is lett volna hozzá. Most fogom az alapképzést befejezni, és már most állandóan mondogatja, hogy majd beszél 1-2 ismerősével, hogy ne haljak éhen, meg ilyenek. Ezért persze ha így lenne, egy életen át hálálkodnom kellene neki, mert ő az a fajta, hogy ezt el is várja és mindig az orrom alá dörgölné, hogy bezzeg ha én nem intézkedtem volna... Meg, hogy jó lenne, ha legalább mesteren valami olyat végeznék el, amivel el is lehet helyezkedni. Nem érti meg, hogy nem akarok olyasmit csinál, amivel minden egyes napom kínszenvedés lenne. Ő úgy van vele, hogy még mindig inkább szenvedjek, de legalább pénzem lenne. Miért akar belekényszeríteni ilyesmibe, nem az a fontos normális esetben egy apának, hogy a gyereke boldog legyen?